2010. április 28., szerda
József Attila: Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
2010. április 25., vasárnap
...gondolat....
Elég....
“Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen ...süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.” (Wass Albert)
...gondolat....
Érted sóhajtom napjaim
2010. április 23., péntek
Legyen ez a nap, más.....
Legyen ez a nap, más mint az eddigiek. Huszonnégy óra erejéig ne szenteljük figyelmet félelmeinknek, helyette fogjuk kézen benső gyermekünket, és mutassuk meg úgy neki a világot, ahogyan még soha: előítélet és elvárás nélküli nyitottsággal, kíváncsisággal - mintha nem is létezne múlt és jövő.
Biztos, hogy ez lesz eddigi életünk egyik legszebb napja...
(Cs. Szabó Virág)
Vitó Zoltán: Szerelem
Megszűnt a tér: nincs "messze", nincsen "távol",
amióta tudom, hogy létezel:
Hol éppen vagy, a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat, amint bárhol
gondolatban nálam feledkezel,
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...
Magányából az "én" és "te" kilábol,
mely külön értelmetlen félbe szel;
csak a tündöklő "Te meg én" világol;
értelmes egy velem együtt leszel: -
Én vétkezem, amikor Te hibázol,
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.
2010. április 22., csütörtök
Ezer arccal
Derűs hajnalokat rigófütty
2010. április 21., szerda
A gyógyító öröm....
.....ha szembejön a boldogság....
Szívedben őrizd az álmodat....
Az álmok szentek.....
2010. április 20., kedd
Keresd az életben mindig a szépet!
Két szempár.....
Ekkor hirtelen úgy tűnt, hogy megtorpant az idő, és a fiú előtt mintha teljes valójában megjelent volna a Világlélek. Amikor megpillantotta a leány fekete szemét meg ajkát, amely félúton volt a mosoly és a hallgatás közt, megértette a legfontosabb és legbölcsebb részét annak a nyelvnek, amelyet a világ beszél és a föld minden embere szívével megért. Ez a szerelem, olyasvalami, ami régebbi, mint a sivatag, de ami mindig újból ugyanazzal az erővel jelenik meg, ha valahol két szempár találkozik.
/ Paulo Coelho /
Egy napon megérint az élet.....
Hogy jön be a fény egy házba?
...gondolat....
Amikor súlyos érzelmi válságon vagy túl, ne a nehéz pillanatokra emlékezz, hanem arra gondolj, milyen jó, hogy ezt az akadályt is legyőzted. (...) Örök életedre vésd az eszedbe a jó dolgokat, amik a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják, hogy erős vagy, és önbizalmat adnak, hogy ezután bármilyen akadályt át tudj ugrani.
(Paulo Coelho)
Reményik Sándor: Csendes csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.
2010. április 18., vasárnap
Szabó Katalin (Gleam): Ott rejlik…
Szabó Katalin: Ott rejlik…
Még csendre int a lélek
még türelmet diktál a gondolat
s az esti szelíd fények
körbefonják a szavakat...
Ezüst ruhába bújt az éj.
Csillagok mosolyognak ránk,
s furcsa titkokat repít a szél
a vízparti meghitt sétán...
Ködfátyolként lebben elém a jövő
kósza bábként mozgat a vágy
s mint fürge szitakötő,
úgy száll tova előlem a táj...
Észrevétlen üzen a valóság,
suttogva kiált a lelkembe:
mindenben ott rejlik a csalódás
fájdalom illatú lehetősége...
(Mégis ragyog a remény,
bennünk lángol szüntelen
s lágy dallamú zenét
simogat a dobbanó jelenbe...)
(2010. április 17.)
2010. április 16., péntek
Popper Péter gondolatai....
A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései (...) fontosabb, mint az enyém. A szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet - ha már megszűnt is - visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben: a szeretet annak az öröme, hogy a másik a világon van.
Popper Péter
magyar pszichológus
1933. november 19. — 2010. április 16.
2010. április 11., vasárnap
Első pécsi lépteim
Jövő szálakat fonogatok
Téged látlak
József Attila: REMÉNYTELENÜL
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Vas-színű égboltban...
Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -
Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -
Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -
1933. március
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)