HANGTALAN MESÉK: november 2010

2010. november 27., szombat

Minden meg van írva a zajokban.....

"Minden meg van írva a zajokban. Az ember múltja, jelene, jövője. Az az ember, aki képtelen hallani, az nem hallja meg az élet tanácsait, amelyeket pedig minden pillanatban kapunk. Csak aki hallja a jelen zaját, az képes biztos döntést hozni." (P. Coelho)

2010. november 20., szombat

Csendbe szőtt vonalad

betűkbe rendeződött

vérző szárnyú lelkem,

és számtalan sikoltásba

némult ébredésem,

táncoltam én a Sátán

sötét ritmusán át

a szakadék peremén

hűlt remények hátán.

csendbe szőtt vonalad

megbúvik az ágyon

emlékem redőiben érintésed vágyom,

testfonatod ecsetével

képet festek rólad

megőrzött a párna csücskén

minden apró sóhaj.

csak odabújni hozzád

ölbe hajtva fejem

simogató tincseimen

elpihenne kezed,

buja szobák sejtelmében

rád nyitni a szemem

s illatpólyánk menedékén

gyolcsba fűzni szívem.

Moha

Vagyok

Vagyok

szórt fénysugár,

mely

gyengéden átöleli

porszemnyi

életed;

a fájó, szürke

sodródásban

köréd ragyogva,

harmattá varázsolom

ki nem ejtett

könnyedet

Vagyok

csendes odúja

vándorló, vihar tépte

lelkednek,

s a helyet,

hová fejed hajtod,

levendula

álmot hozó,

édes illatával

hintem meg

Vagyok

néma és láthatatlan,

mégis,

tőled elmozdíthatatlan;

elbújok

a lépteid nyomában,

s emellek észrevétlen

- nem süllyedhetsz el a sárban

Vagyok

melegség, mely

megszelídíti a napod,

sugárzó fényemmel

ha kell,

én megenyhítem

a fagyot

s tüdődbe oly tiszta

levegőt adok,

mely felfrissíti

elgyengült

élet-akaratod

Vagyok

lendület,

hogy élj, s remélj…

mert élni kell!

Olyan hittel,

mely önmagadtól

nem tántoríthat el

Vagyok…

mert

nem csak magamért,

érted is lennem kell…

Arany-Tóth Katalin

Talán szeretünk szenvedni.....

"Talán szeretünk szenvedni, talán belénk van programozva. Mert e nélkül talán nem éreznénk, hogy vagyunk. Hogy is mondják? Miért csapkodom magam ostorral? Mert annyira eszméletlenül jó, amikor abbahagyom. "
/Grace klinika/

.....gondolat.....

"Az emberek azt hiszik, hogy tudják, mi az élet, de a legtöbben csak tétlenül nézik, ahogy elmúlik."
/Hegylakó/

2010. november 19., péntek

Ház a tónál

„Jellemző rám, távol tartok én mindent és mindenkit. A férfi, aki ott volt és feleségül akart venni, ő nem kellett, elhagytam. Ugyanakkor annak, akivel sose találkozhatok, neki odaadnám a teljes szívem. Így szép. Veszélytelen.”

„Nem volt még két ily nagylelkű szív, ízlések ily hasonlók, érzések ily összecsengők.”

"Mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki sem vár?"

P.S. I LOVE YOU

Egy dolgot ígérj meg nekem: kérlek, ha szomorú leszel, vagy bizonytalan, vagy elveszted a hited önmagadban, próbáld meg az én szememmel látni magad.

Nem attól félek, hogy elfelejtesz, hanem azt a lányt felejted el folyton, aki voltál.

Nem bánod, ha egy darabig elkísérlek, ha már úgyis egyfelé tartunk? Maradok ezen az oldalon, még dumálnunk sem kell, tudod.. néha jó úgy együtt sétálni valakivel, hogy egy szót se szóltok egymáshoz miután.. megismerkedtetek!