2009. október 25., vasárnap
Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.
Latinovits Zoltán
Coelho: élettapasztalatok.
· Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor olyan hosszan nézzük a zárt kaput, hogy nem vesszük észre a számunkra kinyitott kaput.
· A legjobb fajta barát az, akivel sétálgathatsz vagy beülhetsz egy kapualjba, anélkül, hogy egy szót is váltanátok, és amikor elváltok, úgy érzed, hogy ez volt életed legjobb beszélgetése.
· Igaz, hogy nem tudjuk igazán, mink van, amíg el nem veszítjük, de az is igaz, hogy nem tudjuk, mi az, ami hiányzik, amíg nem birtokoljuk.
· Egyetlen perc kell, hogy megsértsünk valakit, egy óra, hogy megkedveljen minket, egy nap, hogy megszeressük, de egy egész élet, hogy elfelejtsük.
· Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!
· Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.
· Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
· Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy erőssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy boldog lehess
· A boldogság csalóka azoknak, akik sírnak, azoknak, akik fájdalmat okoznak, azoknak, akik már megélték. Csak így lehet igazán megbecsülni az embereket, akik életünk részei voltak.
· A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal nő, és egy teával végződik.
· A legjobb jövő az elfelejtett múlton alapszik. Nem élhetsz jól, ha előbb nem felejted el a múlt csődjeit és fájdalmait.
· Amikor megszülettél, sírtál, és mindenki körülötted mosolygott.
· Éld úgy az életed, hogy mikor meghalsz, te legyél az egyetlen, aki mosolyog, és mindenki körülötted sírjon.
2009. október 24., szombat
Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével,
amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak,
eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal,
szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez,
világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd.
Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok.
Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon...
Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd.
Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.
A szemed… mintha évszázadok
titkait és szenvedélyét őrző
tengeröböl lenne
és benne
moszatok sokaságaként
a létem lebegne.
A szemed… őseredet csodáját,
hitek titkait és istenek varázsát
mélyen magába rejtő
tündöklő drágakő…
vagy inkább tükörfény,
szívem ritmusára táncoló remény,
mely utat mutat,
ösztönöz és segít.
A szemed… mintha
az én szemem lenne,
mintha az én szerelmem
telepedett volna
a tekintetedbe…
Ha én rózsa volnék
nem csak egyszer nyílnék
Minden évben négyszer
virágba borulnék
Nyílnék a fiúnak
nyílnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek
és az elmúlásnak
Ha én kapu volnék
mindig nyitva állnék
Akárhonnan jönne
bárkit beengednék
Nem kérdezném tőle
hát téged ki küldött
Akkor lennék boldog
ha mindenki eljött
Ha én ablak volnék
akkora nagy lennék
Hogy az egész világ
láthatóvá váljék
Megértő szemekkel
átnéznének rajtam
Akkor lennék boldog
ha mindent megmutattam
Ha én utca volnék
mindig tiszta lennék
Minden áldott este
fényben megfürödnék
És ha engem egyszer
lánckerék taposna
Alattam a föld is
sírva beomolna
Ha én zászló volnék
soha sem lobognék
Mindenféle szélnek
haragosa volnék
Akkor lennék boldog
ha kifeszítenének
S nem lennék játéka
mindenféle szélnek
"Gandhi egy ízben épp felszállt a vonatra, amikor az egyik cipője lecsúszott, és a vágány mellé esett. Nem tudta felszedni, mert a szerelvény közben elindult. Útitársai elképedésére, nyugodtan levette a másikat is, és a párja mellé hajította. Az egyik kísérője megkérdezte, miért tette ezt.
- Az a szegény ember, aki majd megtalálja - mosolygott Gandhi -, így használható lábbelihez jut."
- Az a szegény ember, aki majd megtalálja - mosolygott Gandhi -, így használható lábbelihez jut."
Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat.
Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.
Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív, mely megszakad.
Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat.
Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket a sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.
És végül szeretném, ha már ráncok borítják arcunkat, azt lássam, életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb!
/Takács Péter/
Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.
Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív, mely megszakad.
Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat.
Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket a sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.
És végül szeretném, ha már ráncok borítják arcunkat, azt lássam, életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb!
/Takács Péter/
2009. október 21., szerda
Az idő múlása
Hulló levelek! Számoljátok a napot míg jön a tavasz…
Egyedül-Veled
Őszi estéken hármasban ülünk együtt: a csend, Te, és én.
Nyár vége
Földre lehulló aranysárga levelek. Már elmúlt a nyár…
Nász
Kis tavam tükrén aranyhalak táncolják esti nászukat.
Hajnali zápor
Hajnali zápor lemossa ablakomról az éj sötétjét.
Egymásba ért Haikuk
bekopogtatnak
egymás lelke ajtaján
képmásuk szemben
egymásba érve
vajon ki lépett kihez
megfejthetetlen
ajak-ajakon
csókol éteri dalban
repülő érzés
egymást simítják
édent ajándékozó
keleti szélben
Áldásosztó Haikuk
álmunkat áldom
szívbe vésem holnapunk
létünk eget ér
áldd meg most uram
gyengéden a lét lábát
járja az utat
dalom elküldöm
szédülve száll kettőnkért
a világ bennünk
sorsom te mondod
formálsz lüktető szóval
életképessé
Fehér Szirmú Haikuk
Gyöngyvirágok lágy
Harmata színeket sző,
Fénylő párából.
Cseresznyevirág
Lelke pagodájából,
Szívébe hullik.
Fehér rózsafa
Gyökeret ver, illatos
Hegyi-patakban.
Szerelmem, visszatükröződő fénysugár,
a felkelő nap gyengéd sugara a hajnali égen.
Áttetsző, tiszta harmatcsepp, a rét tengerében,
melyet egy röpke pillanat alatt felszárít a langyos tavaszi szellő.
Füszálak csendes susogása, hangod bársonya, mely a szívemet ringatja el…
Napom vagy nekem, életem egén.
Fényed, aranyozza be szívem az érzéssel,
S lelkemben, ott csilingel ez az érzelem, egészen.
Dallama tovaszáll hozzád Kedvesem,
Hangjegyeiből, koszorút fon homlokodra a szerelem.
Mosolyodba fürdik arcom,
Szívem hevesen ver melletted,
Beszédem helyett, szemem mondja el,
Szeretlek,
Kedvesem.
"A kis herceg nekivágott a sivatagnak, de nem találkozott, csak egy virággal. Egy háromszirmú, semmi kis virággal.
- Jó napot! - mondta a kis herceg.
- Jó napot! - mondta a virág.
- Hol vannak az emberek? - kérdezte udvariasan a kis herceg.
A virág látott egyszer egy bandukoló karavánt.
- Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét. Évekkel ezelőtt láttam őket. De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük.
- Viszontlátásra - mondta a kis herceg.
- Viszontlátásra - mondta a virág."
(Saint-Exuperx: A kis herceg - részlet)
- Jó napot! - mondta a kis herceg.
- Jó napot! - mondta a virág.
- Hol vannak az emberek? - kérdezte udvariasan a kis herceg.
A virág látott egyszer egy bandukoló karavánt.
- Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét. Évekkel ezelőtt láttam őket. De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük.
- Viszontlátásra - mondta a kis herceg.
- Viszontlátásra - mondta a virág."
(Saint-Exuperx: A kis herceg - részlet)
2009. október 20., kedd
Gerhard Kiefel: Két kéz
Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:
-Te hatalmas kéz, szükségem van terád,
mert nélküled szinte semmit sem érek.
Éreznem kell a tenyered melegét, mikor
felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz,
hogy megragadjak valamit és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok,
ha félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el maradj velem!
S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:
-Te kicsi kéz, szükségem van terád,
hogy belém kapaszkodj és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet, mert
érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani és mosolyogni sem tudok,
csak veled együtt, mikor átölellek,
s veled együtt felfedezem újra a világot,
a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva
megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erősítsd a kezem!
Szeretek… mélyen,
ahogy a Hold a Napot
kíséri az égen,
ahogy a sötétnek
nincs nyugta a fénytől,
a csillagok az égen
sincsennek egyedül.
Engem is szeretnek,
valós ígéretek
töltik be szívemet.
Tiszta érzéseid
lelked szép kis tükre,
kérve kér és késztet
örök szeretetre.
És Én?
Amikor azt mondom szeretlek Téged
szeretem mindazt a szépet,
mit hordoz kis szíved,
gyümölcseid, életed fáját.
Űzöm keserűséged,
ami felgyülemlett
hosszú éveken át.
ahogy a Hold a Napot
kíséri az égen,
ahogy a sötétnek
nincs nyugta a fénytől,
a csillagok az égen
sincsennek egyedül.
Engem is szeretnek,
valós ígéretek
töltik be szívemet.
Tiszta érzéseid
lelked szép kis tükre,
kérve kér és késztet
örök szeretetre.
És Én?
Amikor azt mondom szeretlek Téged
szeretem mindazt a szépet,
mit hordoz kis szíved,
gyümölcseid, életed fáját.
Űzöm keserűséged,
ami felgyülemlett
hosszú éveken át.
Horváth Ilona /Hanoli/ Érted
Hidat építek,
hogy megtaláljalak,
várat,
hogy mindig lássalak,
szélből csöndet,
ne halljam,
csak a hangodat,
eltakarom a fényt,
ne lássam már,
csak a szemed´
fellázítom a szavakat,
ne szóljanak,
csak érted.
Mahatma Gandhi - Megérteni egymást
Örömben, szenvedésben, Segíteni, ha csak egy szóval, egy gondolattal is,
Nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot, vagy gazdagnak lenni és szórni a pénzt. Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
És legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk
S amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy ...KÖSZÖNÖM
Igaz szeretetet csak attól várhatunk, aki természete szerint jóságos és melegszívű Küzdhetsz, próbálkozhatsz azzal, hogy elfelejted.
Ha igazán szeretsz valakit, akkor az Veled marad, ha akarod, ha nem...
Kérdezel, hát keresd a választ, ne csak abban higgy,
mit saját szemmel láthatsz, nézz mélyebbre, bentre, magadba,
ne csak másokéba, higgy a saját szavadba.
Reménykedsz?
Még én is talán,
Fut az élet, s messze még a halál...talán...nekem is
A gyenge soha nem képes megbocsátani.
A megbocsátás az erősek tulajdonsága.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)