Didergő lélek

Didergő lélek
szárnyalása csendbe hull,
némul az ének.

Szabolcsi Zsóka

.....most ne......

nézd: csillagok kapaszkodnak a függönyön a nyugalom ringó csónakja hintázik a pillanat hullámain (érintésem alszik bőrödön) pszt... - csak nagyon halkan - szagot kapott a gyilkos éj alvadt árnyaival kúszik a falra de nem kell félned: itt vagyok csak most ne beszélj (én is hallgatok)
(most ne)

Papp Für János

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

“Szájtátva álltam, s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van, és most világolt föl értelme ennek a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei hajnalba hazamennek fényes körútjain a végtelennek.”

(Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség)

...

Ady Endre

Virágporos, tüzes, szent szárnyát Hiába verdesem, töröm, Nem akar elmaradni tőlem Az Öröm, az Öröm.
Virágport szitál a lelkemre, Elkábít, mámorban ülök, Bús, vad tüzek serkennek bennem: Örülök, örülök.

Ady Endre

Komáromi János

"csak a csend képes
magába zárni
a végtelen létezést"

Komáromi János

Budai István: Amikor

 

Amikor a kezeknek
A kezek jeleznek,
Amikor egy mozdulatból
Egy újabb mozdulat szól,
Amikor a szemek tükre
...Kapoccsá lesz mindörökre.
Akkor kéne megmaradni,
Az időt kőbe faragni.
Budai István: Amikor

...Már látom a fényt....

"...Már látom a fényt,
amely mutatja a kiutat
a csüggedésből,
Ó, még nincs erőm
belekapaszkodni-
majd holnap..."

(Bíró Márta)

Kormányos Sándor: Aludj még

Guruló könny
most a harmat
a füvek bársony
szárain,
hajnalodik,
betakarlak,
csak szállj
az álom szárnyain.
Ha felébredsz, én
itt leszek majd
simogatva homlokod,
míg kócos hajjal
jön a hajnal,
szíved, a szívemben
dobog.
Gördülő könny
kint a harmat,
aludj még,
majd betakarlak.

Mert a fűszálak sose csorbulnak ki...

Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szívünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki...

József Attila

József Attila: Lélekszirteken

A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak, mint a zátonyok.
Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam
És szívemen el is barangolok.

De csolnakom a habja elragadta,
Sodorja éles zátonyok között.
(A tájat erre bánat-népség lakja
S én bánatom is ide költözött.)

Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még könnyem is van nékem; ó van annyi,

Hogy vezekeljek minden álmamér'
És öntöm is sűrűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik szirteken a szívem.

(1922. jún.)

Megtisztulnék

Megtisztulnék,
csak valami nagy-
nagy eső kéne.

Reviczky Krisztina

Áprily Lajos :Fogyó idő

 Valamikor így mértem: évek, évek,
egy idő óta így: napok, napok.
S tán nemsokára napokkal se mérek,
azt mondom: percek és pillanatok.

Őri István: Hangtalan szavak

Csitt!
Ne szólj, kedvesem!
ujjam ajkadra teszem,
hogy ne mondj
semmit sem,
mert elég a fény,
s a szemünk,
mi látni enged téged,
és a mozdulat,
mellyel hozzád lépek,
s amikor elérlek,
ajkad lezárom...

Csitt, kedvesem!
ajkam ajkadra teszem,
hogy a hang
ne sodorjon el
tőlem - tőled.
hogy a szó
ne takarjon el
előlem - előled
most a csend beszél
nekem - neked
most valami kezdődik
életem - életed...

Csitt, kedvesem!
csak még egy kicsit.
s amikor ajkunk
már elmondott mindent.
feloldom a zárat.
s feloldod te is.
mert eljött az ideje
a boldog kacagásnak.
a könnyeknek.
a nyárnak...

de addig:
Csitt, kedvesem!
beszélgessünk
szavak nélkül.
szerelmesen.

Jagos Kata: Újév

A földillatú ködfátyol
Elhalványul
S a harmatcseppként aláhulló Lepke-
Színű borongás szitálva
Csendesül alább.
Lehullik a Szürke, s
Szirmot bont a Fény.
Lassan elér a következő Év:
Suttogva jön feléd. 

BÉKÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!!!

Komáromi János:Csodák

csodák...
talán voltak valaha

utak...
talán vittek valahova

szívek...
talán dobbantak valakiért

könnyek...
talán hulltak valamiért

sikoly...
talán hallotta valaki

öröm...
talán maradt még valami

Simonyi Imre: Csak kiálts

Csak kiálts – úgyse hallja senki.
Csak hallgass – felfigyelnek hogy miről?
Ám mivel úgyse értnek semmit semmiből:
ezért kiálts hát csak nyugodtan
ezért hallgass hát nyugtalanítón.

Jégvirágillat.....

  Jégvirágillat.
Lágy vonalú ábrándok
fagyott páncélban.

Szabolcsi Zsóka

József Attila: Karácsony

Legalább húsz fok hideg van,
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak, de született egy ember,
meleg magvető hitünkről
komolyan gondolkodnak a földek,
az uccák biztos szerelemmel
siető szíveket vezetnek,
csak a szomorú szeretet latolgatja,
hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
fa nélkül is befűl az emberektől
de hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.

Szabolcsi Zsóka Éj...

 

 

álommá lebeg
a hang, a fény, s virágot
terem a lélek...

Boda Magdolna : (azért még)

Máról holnapra
lótuszvirág szirmai között
ringatózva.
Álom lebegtet
és a reggel frissítő zápora
ver testemre
durva ébredést.
Azért még visszaintek
a Holdnak.