Szívednek terhét

Szívednek terhét s röptét bízva bízd rá egy lenge fűz-ágra.
(Matsuo Basho, fordította Fodor Ákos)

Ezek az ágak,

Ezek az ágak, hol az első rügy fakad - hulló virágok.
(Naito Joso, fordította Háy János)

Matsuo Basho

Virágban-álló

fát nézve is Buddha az, kivel társalogsz.
(Matsuo Basho, fordította Fodor Ákos)

Hóesés

Szél és hóesés,
keringőt járnak együtt
a hulló pelyhek
(Ganryu)

Egyedül-Veled

Őszi estéken
hármasban ülünk együtt:
a csend, Te, és én.
(Ganryu)

Szélcsend

Ülök a parton,
kusza gondolataim
mint a víztükör

nagy karikái,
kavarognak fejemben.
Szélcsend kéne már.
(Ganryu)

Didergő ágak

Didergő ágak
Elégni szeretnének
A rőzselángban.
Balázs László

Szívednek terhét....

Szívednek terhét
s röptét bízva bízd rá egy
lenge fűz-ágra.

Matsuo Basho

Kovács András: Axióma

Minden ezredik
könnycsepp útja
az arcunkba vésődik.

Harcos Katalin haikui

Jégcsipke ragyog,
s a fák közt integetnek
vidám csillagok.

Jégsziporka száll.
Fagyos arcomon matat,
s rózsapírt talál...

Vágy és érzelem…
kapcsolat ível köztünk:
híd egymás felé.

Éntőlem, hozzád
feszülő csodás titok…
s lám, veled vagyok.

Fehér csend ült le
mellém fagy-gyöngyös este.
Hópihe csókol.

Belsőm megremeg
mikor karod magadhoz
vonja testemet.

Fodor Ákos haikuk

egyetlen percem
sincs, amit elcserélnék
egy másik percért

annyira zárt egy
ajtó sem lehet, mint a fal
s ajtó h i á n y a

van, mikor t i s z t á b b
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni

bárhogy törekedj:
nem moshatod ma le a
holnapi mocskot

Muallim: Haikuk

fönt ujjaimmal
a mennyboltot alkotom
napom meg te vagy

***

pont a lényegem
teret, időt átszelek
és kell, megszerzem

***

széttárom karom
megérzem dobbanásod
légy megölelve

Csipkerózsika
alszik, zúzmarafátyol
vigyázza álmát.

Deres rét fölött
hófelhõk lebegnek. Éj.
A hold is reszket.

Szomorúfűzfa
zúzmaracsipkében vár
tél-szeretõre.

Friss hóesésben,
táncoló pelyhek között
én is táncolnék!

Szabolcsi Erzsébet Gyöngyvirág

Pislákoló ősz
Megfakult levelektől
Melegszik a föld

Szálló hópelyhek
Ezernyi fehér csillag
Tiszta takaró

Búsuló levél
Szél fújta dallamok
Elhagyott padon

Alszik az avar
Csendje senkit nem zavar
Pihenő álom

A szertartás dala:

Forró csészémet

ajkaimhoz emelem.

Hallgat a világ.

A magányos ág dala:

Magamban állok.

A lenyugvó nap tüze

vigasztal engem.

A rejtett templom dala

Nehéz utam volt,

de most végre bölcs falak
közt meditálok.

Szabolcsi Zsóka: Ébredező

Ébredő lepke száll kezemre,
nem merek sóhajtani sem.

Éledő lélek szól szívemhez,
s nem merek óhajtani sem.

A pillangó pillanatokban él,

nem években,

ezért van ideje.

/Rabindranath Tagore/

Az idő múlása
Hulló levelek! Számoljátok a napot míg jön a tavasz…
Egyedül-Veled
Őszi estéken hármasban ülünk együtt: a csend, Te, és én.
Nyár vége
Földre lehulló aranysárga levelek. Már elmúlt a nyár…
Nász
Kis tavam tükrén aranyhalak táncolják esti nászukat.
Hajnali zápor
Hajnali zápor lemossa ablakomról az éj sötétjét.