2010. február 17., szerda

Harcos Katalin haikui


Jégcsipke ragyog,
s a fák közt integetnek
vidám csillagok.

Jégsziporka száll.
Fagyos arcomon matat,
s rózsapírt talál...

Vágy és érzelem…
kapcsolat ível köztünk:
híd egymás felé.

Éntőlem, hozzád
feszülő csodás titok…
s lám, veled vagyok.

Fehér csend ült le
mellém fagy-gyöngyös este.
Hópihe csókol.

Belsőm megremeg
mikor karod magadhoz
vonja testemet.

Nincsenek megjegyzések: