Bíró Szabolcs:Reggel

Szép vagy, nekem, gyönyörű,
hajnali harmatcsepp a párnán.
Álomtól simára gyűrt arcod nézem,
Szédülök, elalélok némán.
Tündér, angyal, istennő,
Múzsa vagy karomba zárva,
a lustán vánszorgó pirkadatban
tudom, érzem: nem vagyok többé árva.