Jakov

Polonszkij:

Este

Az alkony arany lobogása szikrázik a hamuszín égen: méyl tűz az üvegsima tenger: elhallgat a kiürülő part mentén a kolomp meg a csengő; a pásztorok éneke messzi erdőbe hal, éji magányba: ködből kisuhanva sirályraj rikácsol elő s tovavillan; - hintázik a legfeketébb szirt alján a fehér hab; a ringó ágy szendere, mint csecsemőt, úgy altatja; a harmat ezernyi gyöngyként hyiladozva - üdítve tündöklik a gesztenye lombján, s csöppjeiben remeg-izzik az alkony arany lobogása. (Szabó Lőrinc fordítása)

Assisi Szent

Ferenc:

Ima

Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,

Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, Hogy összekössek, ahol széthúzás van,

Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,

Hogy fényt gyújtsak ahol sötétség uralkodik, Hogy örömöt hozzak oda, ahol gond tanyázik. Ó, Uram, segíts meg, hogy törekedjem,

Nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem, hogy én megvigasztaljak,

Nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy szeressek.

Mert aki így ad, az kapni fog, Aki elveszíti magát, az talál,

Aki megbocsát, annak megbocsátanak,

Aki meghal, az fölébred az örök életre

Szabó Lőrinc:

Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,

S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek. csempészd zsebükbe titkos aranyad.

A tanítványok elmerülve vitatkoztak Lao-ce mondásán, amely így hangzott:

Akik tudják, nem mondják;

Akik mondják, nem tudják.

Amikor a Mester belépett, megkérdezték, pontosan mit jelentenek e szavak. Ő azt kérdezte tőlük: -Melyiketek ismeri a rózsa illatát? Mindegyikük ismerte. Erre azt mondta a Mester: -Most foglaljátok szavakba! Mindegyikük hallgatott.

Biztos voltam benne, hogy megjelensz, egymásba botlunk és én tudni fogom megcáfolhatatlanul: Te vagy az. Kerestelek.

Sosem hittem volna, hogy egyszer rátalálok arra, akit lelki társamnak nevezhetek. De megtaláltalak. Olyan ez, mint amikor az ember rájön, hogy mégis léteznek csodák, és az álmok mégis valóra válnak.

KEDVESEMNEK NAGYON NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT!!!!!


"Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is."

Paulo Coelho

A valódi belső örömöt magad teremted.
Nem függ a külső körülményektől.
Egy folyó áramlik benned és rajtad keresztül,
Mely az öröm üzenetét hordozza.
Ez az isteni öröm az élet egyetlen célja.
Sri Chinmoy

Ne engedd, hogy a körülmények
Megijesszenek.
Ne engedd, hogy a helyzetek
Megkínozzanak.
Nézz túl a külsőn.
Tiéd lesz
A félreismerhetetlen boldogság.
Sri Chinmoy

Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak.
Gárdonyi Géza

Egyetlen lélegzet aranyfürtje illatából, a szája egyetlen csókja, kezének érintése többet ér, mint az egész öröklét enélkül.
Angyalok városa c. film