A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél.

Mindent letép rólunk, ami letéphető,

tehát olyannak látjuk magunkat,

amilyenek valójában vagyunk.

(Arthur Golden)

"Nagyítón nézve a világot, mások a méretek, arányok, fontossá válnak a parányok..."

"Tudod, mi a virág?

A földnek jósága;

Tudod, mi a jóság?

A lélek virága."

/Petőfi Sándor/

"...ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek..."

(Wass Albert)

Kun Magdolna:

Te vagy a mindenem

Szavaidban találom a rétek vadvirágát, Könnyeid hullatnak rám aranypermetet. Hangod az, mely utat nyit a mennyország felé, Mikor két karod ölelésébe némán elveszek. Szíved dallamától dobban ábrándozó szívem, Mikor együtt csókolózunk a nyári ég alatt, S ha összekulcsolt kezünkre enyhe szellőt fúj A szemlesütve vágyakozó esti alkonyat. Te vagy nekem az ébredő nap bíborszínű fénye, Az esthomályban burkolt álompillanat, Te vagy a szívszerelem legtisztább érzése, Mikor ajkamra álmodod a rózsaszirmokat. Úgy szeretlek téged, mint a kiszáradt meder, Mely esőcseppből éleszt vízkristályokat, Hogy az arra járó napnak gyémántot ragyogjon, Mikor vándorútja során mellette elhalad. Csodavizuűforrás vagy, ha mesére szomjazom, Tündérszárnyú varázs a bódult éjszakákon, Melyben szikrázó lángfényed átfonja a testem, És tűzvillantó táncától ringat el az álom.

Koltay Gergely: Legyen szeretet

Kell egy tiszta vízű tó - s egy óriási rét,

ahol a gondolat nincs gúzsba kötve,

hol sárkányt fúj a szél. Kell egy sűrű lombú erdő,

sok énekes madár,

ott rejtőzhetsz a bánatoddal, hogy új erőt találj.

Kell egy égig érő hegycsúcs -

s kell mély szakadék, ott értelmet kap minden perced,

mely porrá hullna szét. Kell egy mindent rontó nagy vihar,

egy őszinte világ, ahol a csodákat, mit elképzeltél együtt éljük át.

Kell egy hely, az otthonod, egy asztal és egy szék - s az érzés,

mi halva volt: a Napban olvad szét.

Kell egy ember is, egy óriás s az együtt mondott szó:

hogy a szeretet az egyetlen mi neked is nekem is jó.

Az égből az angyalok úgy néznek majd reád megszületett ím prófétájuk az új Ember-király.

Ha kérdésedre nincsen válasz, nincsen felelet,

Egyszerű, csak arra gondolj: Legyen szeretet.

(dalszöveg,énekli: a Kormorán együttes)

Jakov

Polonszkij:

Este

Az alkony arany lobogása szikrázik a hamuszín égen: méyl tűz az üvegsima tenger: elhallgat a kiürülő part mentén a kolomp meg a csengő; a pásztorok éneke messzi erdőbe hal, éji magányba: ködből kisuhanva sirályraj rikácsol elő s tovavillan; - hintázik a legfeketébb szirt alján a fehér hab; a ringó ágy szendere, mint csecsemőt, úgy altatja; a harmat ezernyi gyöngyként hyiladozva - üdítve tündöklik a gesztenye lombján, s csöppjeiben remeg-izzik az alkony arany lobogása. (Szabó Lőrinc fordítása)

Assisi Szent

Ferenc:

Ima

Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,

Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, Hogy összekössek, ahol széthúzás van,

Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,

Hogy fényt gyújtsak ahol sötétség uralkodik, Hogy örömöt hozzak oda, ahol gond tanyázik. Ó, Uram, segíts meg, hogy törekedjem,

Nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem, hogy én megvigasztaljak,

Nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy szeressek.

Mert aki így ad, az kapni fog, Aki elveszíti magát, az talál,

Aki megbocsát, annak megbocsátanak,

Aki meghal, az fölébred az örök életre

Szabó Lőrinc:

Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,

S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek. csempészd zsebükbe titkos aranyad.

A tanítványok elmerülve vitatkoztak Lao-ce mondásán, amely így hangzott:

Akik tudják, nem mondják;

Akik mondják, nem tudják.

Amikor a Mester belépett, megkérdezték, pontosan mit jelentenek e szavak. Ő azt kérdezte tőlük: -Melyiketek ismeri a rózsa illatát? Mindegyikük ismerte. Erre azt mondta a Mester: -Most foglaljátok szavakba! Mindegyikük hallgatott.

Biztos voltam benne, hogy megjelensz, egymásba botlunk és én tudni fogom megcáfolhatatlanul: Te vagy az. Kerestelek.

Sosem hittem volna, hogy egyszer rátalálok arra, akit lelki társamnak nevezhetek. De megtaláltalak. Olyan ez, mint amikor az ember rájön, hogy mégis léteznek csodák, és az álmok mégis valóra válnak.