Amikor súlyos érzelmi válságon vagy túl, ne a nehéz pillanatokra emlékezz, hanem arra gondolj, milyen jó, hogy ezt az akadályt is legyőzted. (...) Örök életedre vésd az eszedbe a jó dolgokat, amik a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják, hogy erős vagy, és önbizalmat adnak, hogy ezután bármilyen akadályt át tudj ugrani.
(Paulo Coelho)
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.
Szabó Katalin: Ott rejlik…
Még csendre int a lélek
még türelmet diktál a gondolat
s az esti szelíd fények
körbefonják a szavakat...
Ezüst ruhába bújt az éj.
Csillagok mosolyognak ránk,
s furcsa titkokat repít a szél
a vízparti meghitt sétán...
Ködfátyolként lebben elém a jövő
kósza bábként mozgat a vágy
s mint fürge szitakötő,
úgy száll tova előlem a táj...
Észrevétlen üzen a valóság,
suttogva kiált a lelkembe:
mindenben ott rejlik a csalódás
fájdalom illatú lehetősége...
(Mégis ragyog a remény,
bennünk lángol szüntelen
s lágy dallamú zenét
simogat a dobbanó jelenbe...)
(2010. április 17.)
A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései (...) fontosabb, mint az enyém. A szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet - ha már megszűnt is - visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben: a szeretet annak az öröme, hogy a másik a világon van.
Popper Péter
magyar pszichológus
1933. november 19. — 2010. április 16.
Pécsi reggelen
Első ébredésemen
Rigófütty köszönt
/Viktor/
Hosszú vajúdás után újra
Gyermek lettem, átölel a
Város, melengetőn ringatja
Harcban edzett lelkem.
Dalos tavaszi fák illata
Kísérte első pécsi lépteim,
Hazaértem végre, emlékeim
Boldog képei születésre várnak.
/Viktor/
Domokos erre
Járt, beköszönt, tova szállt,
Boldogan várjuk
/Viktor/
Csendes nappalom
Néked köszönöm Katám
Szerelmünk örök
/Viktor/
Harang szól, bimm-bamm
Álmaim Hozzád viszik
Katámat látom
/Viktor/
Jövő szálakat fonogatok, dolgozgatok,
Életünk selyemfonalaiból, készül
Nászi fátyol, kis ruha, öltönyöm,
Illatos délutánokon, tovaszáll a könny.
Gondolatom tettre váltom, álmodom,
Új életünk képeiből, lészen
Gyermekkacaj, boldog óra, csóközön,
Veled lenni, kéz a kézben, oh, öröm!
/Viktor/
Téged látlak, Téged áldlak,
Fűben, fában, égben, ébren,
Közelben és messzeségben,
Álmaimban, édes létben,
Gyöngy kacajod tűzhevében,
Könnyeimnek tengerében,
Ajándék vagy, égi áldás,
Isten óvó tenyerében.
/Viktor/
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Vas-színű égboltban...
Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -
Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -
Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -
1933. március
