Nászunk

Várom a napot
Egy hónap röpke már s
Nászunk teljesül
/Viktor/

Virradat

Annyi év,annyi harc után,
Andalító nyári délután,
Lelkünk örökre egybe forr,
Közelg a nász, a szív dalol,
S a boldog pillanat,
Lesz nem múló virradat
Közös életünk tavaszán.
/Viktor/

Lilitől....

Kálnay Adél: Kérdés

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában...
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Bölcs taktika....

Ha fájdalmas helyzetbe, konfliktusba léptet az élet, mától ne kétségbeeséssel vagy haraggal reagálj a felmerülő akadályra, hanem nyitottsággal: mit akar megértetni velem a helyzet? Mi az, amit idáig nem voltam hajlandó tanulságként magamévá tenni, mi az, amit hárítok magamtól, ellenségként kezelek önismereti haladásom útján? Mi zavar a másik emberben, azaz mit nem tudok elfogadni önmagamban, felismert vagy rejtett tévedésként?

Ha így teszel, könnyed tánclépésekben folytathatod barangolásaidat, minden pillanatban és élet-mozzanatban felismerve és megköszönve a csodát...

A boldog élet titka az ellenállás, a védekezés feloldása - és annak az elfogadása, hogy egyikünk sem tökéletes... fejlődni jöttünk erre a bolygóra mindannyian. Cs. Szabó Virág

Kiss Dénes: Részem lettél

Úgy élsz bennem, akár a vérem,

nyitott szememben a világ,

fájdalmaink a létezésben

vagy ép üvegben a szilánk!

Belőlem már te ki nem válhatsz,

mint halál a születésből,

éjszakáimból az álmok,

élők a múló időkből.

A fény harcosának élete haikukban

Napom harcait
Bárány fellegek nézik
Kéklő magasból

***

Gyilkosom késett
Csapása árnyékba szállt
Őrangyal segít

***

Gyermeki kacaj
Oly édes dallam csengés
Gyógyír lelkemnek

/Viktor/

Vajon ki ad bocsánatot

Vajon ki ad bocsánatot,
Annak, ki szakadék szélén
Látva állva téged, segítő
Kézzel megtaszít

Vajon kitől kap bocsánatot
Az ki felnevelt téged,
S pusztán jóindulatból, építő
Szavakkal elbutít

Talán megbocsátok neki
Talán megbocsát az Isten
Talán soha én sem, talán soha Ő sem
/Viktor/

szüleimnek ajánlom...

Nem teszek mást

Áll néma csend, csak az óra jár,
Kősziklaként állok, várok,
Körbe vesz a holt idő, akár tengerár,
Nem teszek mást csak állok,várok.

Vágyom a változást, vajh, merre jár?
Hová lettek az emberek,mások,
Létezésem élet-e, vagy a halál
Gúnyos dalára táncot járok?

Halk szavaim homokszemek, tán
Lesz, ki megfelel, egy látnok
Vagy angyal, de bánom én, a sátán,
Jöjjön, minek jönni kell, állok s várok.
/Viktor/

Amikor megszólal az orgona zenéje....

Amikor megszólal az orgona zenéje Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze Szeretni akarlak, megtartani mindörökre. /Ady Endre/

......gondolat....

“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.”
Wass Albert

Szeretnék átölelni ma egy embert.....

Szeretnék átölelni ma egy embert, Ki olyan árva s vágyak özvegye, Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert, S kondor haján kopog az ősz jege, Kinek ha volt is pirosbetűs napja, Tintát hozzá véréből szűrt a Sors, Vén bánatok fia és újak apja, Csöndes tűnődés lankadt léptü papja, Örülni lassú, és csüggedni gyors Kit nemessé emelt a föld porából Sok ritka szenvedés, de nem kevély Kitűnni a törpék sekély sorából, És címere egy hervadt falevél, Ha kővel dobták, szívét dobta vissza, Ha szívvel dobták, halkan énekelt´ (Tóth Árpád)

Honvágy....

Emlékszel... akkor is, ha nincsenek "fogható" képeid, csak érzések, amelyek egy távoli világhoz kötnek...

Menekülsz... hogy ne fájjon: nem ott vagy, hanem itt...

Próbálod megtalálni önmagad, de hiányzik egy iránytű hozzá...

Kényszeres megfelelési köröket jársz, és egyre kevésbé érted: miért is...

...

Ne kívül keress!

Ne is keress... csak légy!

A pillanat szépségében megmártózva.

Így találsz haza. Így lehetsz otthon. Mindörökké.