Ott leszek neked!

Nézem az időt, pereg az óra
mikor ér össze a mutatója.
Mikor lesz az idő,
hogy itt leszel velem
megfogjad végre remegő kezem.

Remeg a kezem
remeg a testem
kiugrik szívem
ha nem vagy velem.

Nézd meg az eget
s a csillagok felett
ha felnézel este
ott leszek neked!

PETINEK!!!!

A könnycsepp:

Csillogó gyémánt
Ékkő, mely hamvából éledt újjá.

Gyógyító szérum,
Mely mindig csak enyhíti,
A bánat vágásait el nem tünteti,

Csodás ajándék,
Mit csak annak tudsz adni,
Akit képes vagy igazán szeretni.

Hiányzol

Jó volna átnyújtózni a világon,
lopva csókot lehelni éjjel az ajkadra,
hogy ne érezd, ne fájjon hiányom,
csak azt érezd, ölellek karomba,
s mint gyermeket ringatlak, suttogom,
nélküled is veled vagyok,
s aggódó könnyes imámat itt hagyom,
hogy kibírjak még egy holnapot,

mert este újra eljövök hozzád,
mert nem számít nekem a távolság,
átnyújtózom éjjel a világon,
ölellek, hogy ne fájjon hiányom,
és suttogom, hogy szeretlek kedvesem,
nem számít semmi más már nekem.

Amit csak a Hold tudhat

Leszállt az éj, s a tág mezőt,
Min ezer pompás virág nőtt,
A Hold ezüstfonállal szőtte be.

A mezőn kis tó terült el,
Selymes vizén a tükörrel,
Melyben a Hold ősz arcát nézhette.

Egy ilyen éjjel történt meg,
A Hold sem hitt a szemének,
Hogy a tóvízbe egy lány lépett be.

Finom bőrét megmosdatta,
Hullámot vert hosszú haja,
A Hold is csak angyalnak hihette.

Rózsa ajka dalt suttogott,
Hangjában a jóság lakott,
S jóságáért a Hold átölelte.

Mindig mosolygott. Mindenkinek.
Könnyét csak itt mutatta meg.
Csupán a Hold látta, mit rejt lelke.

Megalázták, meggyötörték,
De mosolyát meg nem törték,
S titkos könnyeit a víz elnyelte.

A Hold fénye őrzi titkát,
S az emberek csak azt látják,
Amit mindenki látni szeretne.

"Ha nem vagyok is ott Veled, de ott vagyok az ezer szélben, mi fú - én vagyok a gyémánt csillogás a havon, - én vagyok a napfény az érett gabonán, - én vagyok a szelíd őszi eső, amikor felébreszt a reggeli zsivaj, - ott vagyok Veled minden hangban - a csendesen köröző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely Rád süt az éjszakában, és vigyázza álmodat"...

-Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam. - Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem. - Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg.
- A szívünkkel kell keresni.
Antoine de Saint-Exupéry

“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”
-Márai Sándor-

KISMACKÓ

Azt élet olykor váratlan fordulatokat vesz az amire azt hitted
egyáltalán nem kell neked mégis az hiányzik a legjobban.
Mint egy Mackó amit pici korod óta nyüstölsz, azzal alszol,
azt szorítod magadhoz mikor szomorú vagy és a kis bundája
letörli a könnyid, kis barna gomb szemei olyan megbocsátóan
néznek rád, és vigasztalnak......mire a végén megnyugszol.
Aztán persze mikor már azt hiszed felnőtt vagy és nincs erre
szükséged, kicsit felteszed a mackót a polc tetejére hogy azért
persze lásson téged.......de mikor újra minden olyan
reménytelennek látszik és sok sok csalódás ért amit persze nagy
büszkén igyekszel saját magad megoldani EGYEDÜL miközben
számtalan emberben csalódsz.....
Bizony be kell látnod, hogy rosszat csináltál és helytelen a mackót
feltenni a polc tetejére, hát ideje bocsánatot kérni , megölelgetni
és visszatenni oda ahol igazából van a helye.
Melletted!
Hogy mindig tudd ő mindig ott lesz és meg vigasztal
és a maga módján meg is ért még ha néha csak bámul rád kicsit butácskán .....
igen a barna gomb szemeivel........
Ami mégis annyi szeretetet és törődést, biztonságot sugároz!

Pilinszky János: Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek; lehunyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanul és jelzés nélkül.

Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem...

... - Mi az, hogy „igazi”?- kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
- Az, hogy „igazi” az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. – felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy „igazi” vagy az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igazi.
- Nem fáj az? – kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. – mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik – mondta Bőr-lovacska – csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében akik úgyse értenek semmit. ..

Álomkép

Vágyak, s hosszú pilláim Utánad sóvárognak. Álmok, s kezem Feléd nyúlik. Képek, amik elő bukkannak, Érzelmek, amik feltörnek, Érzések újulnak, s elmosódnak, S rossz, s szép emlékek felgyűlnek. Érintések újulnak, s elmosódnak, S rossz, s szép emlékek felgyűlnek. Érintések, amik hiányoznak... Hangok, amik örökre ki törlődnek ...vágy csupán az Élet s mindegy, Hogy Te és Én, hogy érzek. Elmúlik idővel az, s eltűnik az, Akit szeretsz... Fájdalom csupán ez, hidd el Felszivárog, mint a korai hajnali Harmat, amit megérint a Nap.