"A szeretetnek melege van a természet hidegében,
világossága van az élet sötétségeiben,
és a szeretetnek ajkai vannak,
amik mosolyognak velünk az örömben,
és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban."

(Gárdonyi Géza)

Hogy mit kívánok neked a lét minden napjára?

Azt, hogy lássál,

Hogy a sötétben is lásd a fényt,

Hogy a háborgó világ ellenére is

béke lakjon a szívedben.

Hogy egyedül se legyél magányos,

Hogy tudjál örülni a vannak,

Hogy ne hazudj magadnak hamis örömöket,

Hogy megtaláld a kezdet tisztaságát,

Hogy ne sirasd az időt,

Hogy meglásd benne a végtelen lehetőségét,

Hogy a csendben,

a benned levő csendben

meghalljad a lelked szavát.

Bölcsességet kívánok,

sok-sok bölcsességet,

Hogy felismerd,

Hogyan helyes lépned,

Mit érdemes meglátnod,

Mit kell megtenned,

Mit kell szólnod,

Hova kell eljutnod.

Hogy soha semmit ne kelljen

megbánnod.

Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol.
(Osho)

Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.

/Fodor Ákos/

Bálinffy Etelka: Boldog vagyok...

Boldog vagyok,

boldogabb a rózsa Bársony szirma nem lehet talán,

Mikor a nap sugarába fürdik,

S harmat reszket szomjas ajakán.

Boldog vagyok, mint a játszi gyermek,

Ki utat vesztve, tévelgve mén,

S végre ott van, végre ott pihen meg,

Édesanyja érző kebelén.

Boldog vagyok, mint a kis madárka,

Aki fényes korlátok közül Szabadulva

az egész vidéket Most előszer repkedi körül.

Boldog vagyok, aminő csupáncsak Egyedül az érző szív lehet,

Amidőn már itt a földön élvez Minden üdvet, minden örömet.

Boldog vagyok - ah, de mit beszélek!

Kimondani nincsen arra szó!

Hallgat az ajk, amidőn a szívnek Legédesebb álma lesz való!

A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél.

Mindent letép rólunk, ami letéphető,

tehát olyannak látjuk magunkat,

amilyenek valójában vagyunk.

(Arthur Golden)

"Nagyítón nézve a világot, mások a méretek, arányok, fontossá válnak a parányok..."

"Tudod, mi a virág?

A földnek jósága;

Tudod, mi a jóság?

A lélek virága."

/Petőfi Sándor/

"...ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek..."

(Wass Albert)

Kun Magdolna:

Te vagy a mindenem

Szavaidban találom a rétek vadvirágát, Könnyeid hullatnak rám aranypermetet. Hangod az, mely utat nyit a mennyország felé, Mikor két karod ölelésébe némán elveszek. Szíved dallamától dobban ábrándozó szívem, Mikor együtt csókolózunk a nyári ég alatt, S ha összekulcsolt kezünkre enyhe szellőt fúj A szemlesütve vágyakozó esti alkonyat. Te vagy nekem az ébredő nap bíborszínű fénye, Az esthomályban burkolt álompillanat, Te vagy a szívszerelem legtisztább érzése, Mikor ajkamra álmodod a rózsaszirmokat. Úgy szeretlek téged, mint a kiszáradt meder, Mely esőcseppből éleszt vízkristályokat, Hogy az arra járó napnak gyémántot ragyogjon, Mikor vándorútja során mellette elhalad. Csodavizuűforrás vagy, ha mesére szomjazom, Tündérszárnyú varázs a bódult éjszakákon, Melyben szikrázó lángfényed átfonja a testem, És tűzvillantó táncától ringat el az álom.

Koltay Gergely: Legyen szeretet

Kell egy tiszta vízű tó - s egy óriási rét,

ahol a gondolat nincs gúzsba kötve,

hol sárkányt fúj a szél. Kell egy sűrű lombú erdő,

sok énekes madár,

ott rejtőzhetsz a bánatoddal, hogy új erőt találj.

Kell egy égig érő hegycsúcs -

s kell mély szakadék, ott értelmet kap minden perced,

mely porrá hullna szét. Kell egy mindent rontó nagy vihar,

egy őszinte világ, ahol a csodákat, mit elképzeltél együtt éljük át.

Kell egy hely, az otthonod, egy asztal és egy szék - s az érzés,

mi halva volt: a Napban olvad szét.

Kell egy ember is, egy óriás s az együtt mondott szó:

hogy a szeretet az egyetlen mi neked is nekem is jó.

Az égből az angyalok úgy néznek majd reád megszületett ím prófétájuk az új Ember-király.

Ha kérdésedre nincsen válasz, nincsen felelet,

Egyszerű, csak arra gondolj: Legyen szeretet.

(dalszöveg,énekli: a Kormorán együttes)

Jakov

Polonszkij:

Este

Az alkony arany lobogása szikrázik a hamuszín égen: méyl tűz az üvegsima tenger: elhallgat a kiürülő part mentén a kolomp meg a csengő; a pásztorok éneke messzi erdőbe hal, éji magányba: ködből kisuhanva sirályraj rikácsol elő s tovavillan; - hintázik a legfeketébb szirt alján a fehér hab; a ringó ágy szendere, mint csecsemőt, úgy altatja; a harmat ezernyi gyöngyként hyiladozva - üdítve tündöklik a gesztenye lombján, s csöppjeiben remeg-izzik az alkony arany lobogása. (Szabó Lőrinc fordítása)