Bármihez érek:
te zendülsz. Nyelved lettem,
harangom lettél.
Fodor Ákos

"Valóban semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig.
Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják.
Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál.
Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod.
Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg.
Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.
Ez az igazi boldogság!"

Buddha - Tanítás a boldogságról

„Amikor úgy érezzük hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk,
a legjobb háttérbe lépni egy kicsit,időt szánni a gondolkodásra,és emlékezetünkbe idézni a végcélt:
Valójában mitől leszünk boldogok?
Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni mi a legfontosabb számunkra.”
(Buddha)

Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.
(Szepes Mária)

Az égen minden csillag kivirágzik egy éjen, ha titkukra lesel álomszemeddel. A föld hínáros. Föléje lebbenj!
Szepes Mária

A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.
Szepes Mária

A gyógyító öröm egyenletes napsütés belül. Ez az élet kiolthatatlan lángja, amely kezdet nélküli s végtelenbe rezgő derűvel világítja meg a körülötte hullámzó erők szimbólumokban kifejeződő jelbeszédét.
Szepes Mária

Ezer haszontalan mondatnál többet ér egyetlen szó -- mert az önmérséklet nyugalmat ad.

Ezer hiábavaló oldalnál többet ér egyetlen sor -- mert a bölcsesség nyugalmat ad.

Ezer hosszú versnél többet ér egyetlen dal -- mert a szépség nyugalmat ad.

Ezer cikázó gondolatnál többet ér egyetlen szép gondolat -- mert a lelki béke nyugalmat ad.

Ezer dicső harcosnál többet ér az az egy, amelyik képes legyőzni önmagát -- mert az önuralom nyugalmat ad.

Ezer láthatatlan bűnben leélt évnél többet ér egyetlen erényes nap -- mert a tisztesség nyugalmat ad.

Ezer tudatlanságban telt földi évnél többet ér egyetlen világos pillanat -- mert a felismerés nyugalmat ad.

Ezer hűvös jó tanácsnál többet ér egyetlen segítő kéz -- mert a jó szándék nyugalmat ad.

Ezer pazar adománynál és drága kincsnél többet ér egyetlen jó szó -- mert a barátság nyugalmat ad.

Ezer felesleges vallomásnál többet ér egyetlen igaz mosoly -- mert a szeretet nyugalmat ad.

„Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatot követel tőlünk.”
/Paulo Coelho/

Szeretem a fák hallgatag csendjét, ha veled együtt lépdelek
És távolról valahonnan lágyan szóló zene töri meg a csendet.
Szeretem, mikor szorosan magadhoz ölelve csókolni vágysz,
Miközben szemed pillantásában már égő vágyat sejtek.

Jó veled megpihenni a parkok múltat idéző kopott padjain
S egymás felé fordulva kezünket fogni egy mosoly erejéig.
Érezni, ahogy arcunkat selyemként simítja a lenge nyári szél,
Melynek sejtelmesen monoton zúgásai már jövőnket idézik.

Szeretek a frissen csobogó patakok tükörfényes medréből,
Néhány apró kavicsot, örökös emléknek zsebembe rejteni
S a sűrű lombos ágakról leszakítani pár mélyzöldszínű levelet,
Mit olyan jó érzés egy vastag könyvben kincsként eltenni.

Amit átélhetek veled, szavakban sosem lehet igazán kifejezni,
Mert a sors kegyeltjeként megmutattad milyen szép az élet,
És ha néha elestem a jelen rögös útján, te százszor felemeltél,
Hogy újra és újra mindig melletted haladva nyomaidba érjek.
Kun Magdolna

"Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit."

(George Eliot)

Weöres Sándor: A Társ

Keverd a szíved napsugár közé,
készíts belőle lángvirágot,
s aki a földön mellén viseli,
és hevét kibírja,
ő a párod.