Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
Okos, aki érti az embereket aki önmagát érti: ihletett. Hatalmas, aki másokat legyőz aki önmagát legyőzi: erős. (Lao Ce)
“Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen ...süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.” (Wass Albert)
“Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk. Ilyenkor láthatjuk, hogy mi kő a talpunk alatt, és mi homok.” (Madeleine L’Engle)
Érted sóhajtom napjaim,
Életem lettél, lélegzetem,
A múló percek általad
Nyernek értelmet, szívem
Kezedbe adom, őrized,
S majd egykoron, híven
Hozzád, szivárvány utadon
Elkísérlek…
/Viktor/
Legyen ez a nap, más mint az eddigiek. Huszonnégy óra erejéig ne szenteljük figyelmet félelmeinknek, helyette fogjuk kézen benső gyermekünket, és mutassuk meg úgy neki a világot, ahogyan még soha: előítélet és elvárás nélküli nyitottsággal, kíváncsisággal - mintha nem is létezne múlt és jövő.
Biztos, hogy ez lesz eddigi életünk egyik legszebb napja... (
Cs. Szabó Virág)
Ahelyett, hogy átkoznád a helyet, ahová estél, keresd meg inkább a zuhanásod okát.
(Paulo Coelho)
Megszűnt a tér: nincs "messze", nincsen "távol",
amióta tudom, hogy létezel:
Hol éppen vagy, a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat, amint bárhol
gondolatban nálam feledkezel,
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...
Magányából az "én" és "te" kilábol,
mely külön értelmetlen félbe szel;
csak a tündöklő "Te meg én" világol;
értelmes egy velem együtt leszel: -
Én vétkezem, amikor Te hibázol,
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.
Egy tökéletes nap
sem csak tökéletes
percekből épül
Ezer arccal köszönt
A tavasz ablakom alatt
Bólogat a cseresznyevirág,
Boldog jövőnk útján együtt
Megyünk, míg világ a világ.
/Viktor/
Derűs hajnalokat rigófütty
Kísér, melletted ébredek,
Boldog mosollyal arcodon,
Így indulnak a reggelek.
Végre együtt álmodunk,
Egy helyen, pécsi ég alatt,
Csodaország pille mezején,
Léptünk immár együtt halad.
/Viktor/
Új élet indult
Mikor ide érkeztem
Csodák földjére
/Viktor/
