Befelé tekintek.....

 Befelé tekintek.
Napfénnyel kísért hószállingózás.
Olvadnak a félelmek. Remegve táncolnak az emlékek, beleszédülve a mulandóságba.
A szív ragyog. Szeretettől fényes.
A Világszerelem feszül a szélben, robbanni készül: mint a sokáig elfojtott, mélyről jövő kacagás.
...Ölelnék.
Kifelé.
A Mindenséget.
Cs. Szabó Virág

.....összeér a fényünk.....

 Gyönyörködöm a Csöndben, amely átitatja a lényedet.
Nincs gondolat.
A szó és a tettek vágya is elpárolgott, felszárította a Napfény.
Megnyugtat a hallgatás, amely erőlködés nélküli.
Két szív között épül a híd, összeér a fényünk.
...Már nem sejteni, hol a kezdetünk, és hol a végünk.
Együtt lángolunk - vágyak és remények nélkül - a Létezés Aranyló Molóján...
...
Cs. Szabó Virág

Nevelned kell magad a boldogságra....

 

 Nevelned kell magad a boldogságra. Az önkéntes száműzetés ellenében. Hogy fogékony legyél rá. Hogy megéld az apró dolgokban is. Hogy ne csak mélységekbe süllyedj, hanem magasságokig is emelkedhess.
Tisza Kata

Komáromi János:Csodák

csodák...
talán voltak valaha

utak...
talán vittek valahova

szívek...
talán dobbantak valakiért

könnyek...
talán hulltak valamiért

sikoly...
talán hallotta valaki

öröm...
talán maradt még valami

Dhammapada idézetek

Fel nem fogott szavak közül hiába hall meg ezret is, ezer haszontalan szónál több egy, ha az lecsendesít.

Fel nem fogott versek közül hiába hall meg ezret is, ezer haszontalan versnél több egy, ha az lecsendesít.

Simonyi Imre: Csak kiálts

Csak kiálts – úgyse hallja senki.
Csak hallgass – felfigyelnek hogy miről?
Ám mivel úgyse értnek semmit semmiből:
ezért kiálts hát csak nyugodtan
ezért hallgass hát nyugtalanítón.

Jégvirágillat.....

  Jégvirágillat.
Lágy vonalú ábrándok
fagyott páncélban.

Szabolcsi Zsóka

József Attila: Karácsony

Legalább húsz fok hideg van,
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak, de született egy ember,
meleg magvető hitünkről
komolyan gondolkodnak a földek,
az uccák biztos szerelemmel
siető szíveket vezetnek,
csak a szomorú szeretet latolgatja,
hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
fa nélkül is befűl az emberektől
de hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.

Pilinszky János: Hitünk titkai

 

 

-részlet-

Ádvent: a várakozás megszentelése.
Rokona annak a gyönyörű gondolatnak,
hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött.
Télen: az első hóesésre.
És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb.
Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.
És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket.
Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és
minden egyéb várakozás véges és kérdéses.
Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet,
és ádvent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik,
s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.
Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad,
és mentes a birtoklás minden görcsétől,
kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik,
az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb:
a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

......s engedtem a bennem lakozó léleknek

...s engedtem a bennem lakozó léleknek, amely jelt adott magáról, és mind hangosabban kezdett dorombolni. 

(Dallos Sándor)

Szívünk útján....

 

 

Amikor a szív kitárul, megszűnnek a kérdések. 

Az elvárások tovaballagnak, a remények szertefoszlanak - helyükre beköltözik az aranyfényű megnyugvás. 

Áldás a lét, ha e lótusz Benned virágba borul. 

Cs. Szabó Virág

Engedd meg...

Ne félj a sötétségtől, amely hangulatvilágodban születik. Épp olyan mulandó, mint az anyag kísértései - tanításképpen szolgálnak csupán. Amint a leckét megtanultad, tovaillannak, mintha soha nem is léteztek volna.

Engedd meg magadnak, hogy tévedj néha, mert e félrecsuklások nélkül nincs, nem lehet ráébredés az igazságra. 

Engedd meg magadnak, hogy emberi arcodra időnként fény vetülhessen, leleplezve ezzel földi teendőidet, melyek befogadása által égi lényed felé közeledhetsz. 

Engedd meg magadnak, hogy az Élet átáramolhasson rajtad... Jutalmad érte a tapasztalat lesz, amely a bölcsesség stabil, rendíthetetlen alapköve. 

Engedd meg...

Cs. Szabó Virág