Ott leszek neked!

Nézem az időt, pereg az óra
mikor ér össze a mutatója.
Mikor lesz az idő,
hogy itt leszel velem
megfogjad végre remegő kezem.

Remeg a kezem
remeg a testem
kiugrik szívem
ha nem vagy velem.

Nézd meg az eget
s a csillagok felett
ha felnézel este
ott leszek neked!

PETINEK!!!!

A könnycsepp:

Csillogó gyémánt
Ékkő, mely hamvából éledt újjá.

Gyógyító szérum,
Mely mindig csak enyhíti,
A bánat vágásait el nem tünteti,

Csodás ajándék,
Mit csak annak tudsz adni,
Akit képes vagy igazán szeretni.

Hiányzol

Jó volna átnyújtózni a világon,
lopva csókot lehelni éjjel az ajkadra,
hogy ne érezd, ne fájjon hiányom,
csak azt érezd, ölellek karomba,
s mint gyermeket ringatlak, suttogom,
nélküled is veled vagyok,
s aggódó könnyes imámat itt hagyom,
hogy kibírjak még egy holnapot,

mert este újra eljövök hozzád,
mert nem számít nekem a távolság,
átnyújtózom éjjel a világon,
ölellek, hogy ne fájjon hiányom,
és suttogom, hogy szeretlek kedvesem,
nem számít semmi más már nekem.

Amit csak a Hold tudhat

Leszállt az éj, s a tág mezőt,
Min ezer pompás virág nőtt,
A Hold ezüstfonállal szőtte be.

A mezőn kis tó terült el,
Selymes vizén a tükörrel,
Melyben a Hold ősz arcát nézhette.

Egy ilyen éjjel történt meg,
A Hold sem hitt a szemének,
Hogy a tóvízbe egy lány lépett be.

Finom bőrét megmosdatta,
Hullámot vert hosszú haja,
A Hold is csak angyalnak hihette.

Rózsa ajka dalt suttogott,
Hangjában a jóság lakott,
S jóságáért a Hold átölelte.

Mindig mosolygott. Mindenkinek.
Könnyét csak itt mutatta meg.
Csupán a Hold látta, mit rejt lelke.

Megalázták, meggyötörték,
De mosolyát meg nem törték,
S titkos könnyeit a víz elnyelte.

A Hold fénye őrzi titkát,
S az emberek csak azt látják,
Amit mindenki látni szeretne.

"Ha nem vagyok is ott Veled, de ott vagyok az ezer szélben, mi fú - én vagyok a gyémánt csillogás a havon, - én vagyok a napfény az érett gabonán, - én vagyok a szelíd őszi eső, amikor felébreszt a reggeli zsivaj, - ott vagyok Veled minden hangban - a csendesen köröző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely Rád süt az éjszakában, és vigyázza álmodat"...

-Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam. - Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem. - Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg.
- A szívünkkel kell keresni.
Antoine de Saint-Exupéry

“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”
-Márai Sándor-

KISMACKÓ

Azt élet olykor váratlan fordulatokat vesz az amire azt hitted
egyáltalán nem kell neked mégis az hiányzik a legjobban.
Mint egy Mackó amit pici korod óta nyüstölsz, azzal alszol,
azt szorítod magadhoz mikor szomorú vagy és a kis bundája
letörli a könnyid, kis barna gomb szemei olyan megbocsátóan
néznek rád, és vigasztalnak......mire a végén megnyugszol.
Aztán persze mikor már azt hiszed felnőtt vagy és nincs erre
szükséged, kicsit felteszed a mackót a polc tetejére hogy azért
persze lásson téged.......de mikor újra minden olyan
reménytelennek látszik és sok sok csalódás ért amit persze nagy
büszkén igyekszel saját magad megoldani EGYEDÜL miközben
számtalan emberben csalódsz.....
Bizony be kell látnod, hogy rosszat csináltál és helytelen a mackót
feltenni a polc tetejére, hát ideje bocsánatot kérni , megölelgetni
és visszatenni oda ahol igazából van a helye.
Melletted!
Hogy mindig tudd ő mindig ott lesz és meg vigasztal
és a maga módján meg is ért még ha néha csak bámul rád kicsit butácskán .....
igen a barna gomb szemeivel........
Ami mégis annyi szeretetet és törődést, biztonságot sugároz!

Pilinszky János: Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek; lehunyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanul és jelzés nélkül.

Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem...

... - Mi az, hogy „igazi”?- kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
- Az, hogy „igazi” az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. – felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy „igazi” vagy az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igazi.
- Nem fáj az? – kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. – mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik – mondta Bőr-lovacska – csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében akik úgyse értenek semmit. ..

Álomkép

Vágyak, s hosszú pilláim Utánad sóvárognak. Álmok, s kezem Feléd nyúlik. Képek, amik elő bukkannak, Érzelmek, amik feltörnek, Érzések újulnak, s elmosódnak, S rossz, s szép emlékek felgyűlnek. Érintések újulnak, s elmosódnak, S rossz, s szép emlékek felgyűlnek. Érintések, amik hiányoznak... Hangok, amik örökre ki törlődnek ...vágy csupán az Élet s mindegy, Hogy Te és Én, hogy érzek. Elmúlik idővel az, s eltűnik az, Akit szeretsz... Fájdalom csupán ez, hidd el Felszivárog, mint a korai hajnali Harmat, amit megérint a Nap.

MOSOLY SZILÁNKOK...

Csodás dolog történt ma velem... A szokásos munka napom után elindultam haza, akkor még sütött a nap, de már gyülekeztek a felhők az égen...már a buszon ültem mikor elkezdett csöpögni az eső...aztán egyre jobban esett...és mikor le kellett szállnom a buszról akkorra már úgy esett az eső, mintha dézsából öntenék...hát nem sok kedvem volt leszállni mert hazáig még elég sokat kellett gyalogolnom....de nem volt mit tenni le kellett szállni....az esernyő a kezemben persze semmit sem ért...és fél perc alatt mindenem vizes lett....a hajamból is folyt a víz...és ott abban a pillanatban már nem érdekelt, hogy esik az eső....csak nevettem magamon, úgy igazán szívből nevettem....és úgy éreztem minden csepp eső megtisztítja a lelkemet...és ott abban a pillanatban úgy éreztem, hogy jó úton járok, hogy megtaláljam a mosolyomat...és az úton apró pici szilánkokat kell fölszednem, mint ez a nevetés....és ezekből tudom majd össze rakni a mosolyomat...azt az igazi szívből jövőt...remélem hamarosan a második pici szilánkomat is megtalálom...

Gondolkozz el egy pillanatra, mielőtt elolvasod...

Teljesen mindennapos gondolatok, de jól fogod magadat érezni, legfőképpen a levél utolsó gondolata után.

1. Beleszeretni valakibe
2. Úgy nevetni, hogy utána az arcod fáj.
3. Egy forró fürdő. . .
4. Nem kell sorban állni a boltban.
5. Egy különleges pillanat.
6. Egy kedves e-mailt kapni.
7. Egy lélegzet elállító utcán végigsétálni.
8. A kedvenc dalodat a rádióban hallani
9. Feküdni az ágyban, és közben hallgatni az eső kopogását az ablakon.
10. Egy forró fürdőlepedő-frissen kivéve a szárítóból.
11. Egy csokiturmix! (vagy vanília vagy eper)!
12. Egy pezsgőfürdő.
13. Nevetni.
14. Egy jó beszélgetés.
15. A tenger.
16. 2000 forint tavaly télről, a kabátzsebben.
17. Saját magadon nevetni.
18. Egy telefonhívás este, mely belenyúlik az éjszakába
19. Keresztülmenni füvön, miközben öntözik azt.
20. Minden ok nélkül nevetni.
21. Egy ismerős, aki azt mondja milyen, szép vagy.
22. Nevetni egy gondolaton.
23. Barátok.
24. Véletlenül megtudni, hogy valaki kedveset mond rólad.
25. Felébredni és megállapítani, hogy még 3 órát tudsz aludni. .
26. Az első csókod (vagy az első csók, egy új baráttal).
27. Új barátokat találni, vagy eltölteni az időt egy régi baráttal.
28. Egy édes kis kölyökkutyával játszani.
29. Valaki, aki a hajaddal játszik.
30. Édes álmok.
31. Forró csokoládé
32. Kirándulás barátokkal.
33. Hintázni.
34. Szemezni egy kedves idegennel.
35. Csokis kekszet sütni.
36. Barátok, akik saját készítésű kekszet küldenek.
37. Kézen fogva lenni valakivel, akit szeretsz.
38. Véletlenül találkozni egy régi baráttal, s megállapítani, hogy semmi sem változott.
39. Figyelni az arcvonásokat, amikor valaki kibontja az ajándékokat, melyet már régóta szeretett volna.
40. Figyelni a napfelkeltét.
41. Minden reggel felkelni, és hálásnak lenni azért, hogy megérhetted az új csodálatos reggelt.
42. Tudni, hogy hiányzol valakinek.
43. Egy ölelés attól, aki téged szeret.

Tudni, hogy jót cselekedtél- még akkor is, ha a többiek mást mondanak.

A barátok angyalok, akik mindig segítenek, ha a szárnyaink elfelejtették, hogyan kell repülni.

"Nincs véletlen, nincs sors, nincs végzet, mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelket, hogy megtegye, amit elhatározott. "

Elvesztettem a mosolyomat....!!!

Nem találom...pedig mindig itt volt velem mióta csak megszülettem...velem volt ha vidám voltam....velem volt ha szomorúság gyötörte a szívemet...velem volt ha egyedül voltam...velem volt télben, nyárban...esőben sárban, napsütésben és viharos szélben... És most nem találom...keresem mindenhol...és várom hogy vissza találjon hozzám, vagy én vissza találjak hozzá...mert szükségem van a mosolyomra...nem élhetek nélküle....tudom, hogy hamarosan megtalálom....mert sokan segítenek nekem a keresésben...

Vörösmarty Mihály: Ábránd

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
S némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesíteném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

Jó ez a csend.

Kívül is, belül is.

Magányos magamba nézés a szoba sarkában,

a meleg szobában.

Kavarognak a gondolatok.

Utat engedek nekik.

Szárnyalljatok, keressetek, találjatok!

Becsukom a szemem, hogy könnyebb legyen,

hogy gyorsabban repülhessenek,

több mindent láthassanak.

A lét határán vagyok, a való világ zajai ide már nem érnek el.

Rám talál a bizonytalanság,

de nem adok zöld jelzést, de nem ám))

Így elsomfordál.

Kiürül a fejem, csak az az édes semmittevés járja át az ereimet,

és a gondolatok. Semmitmondó, ártatlan gondolatok.

Ezek most nem akarnak világot megváltani,

minden éhezőt megsegíteni,

minden könnyet feltörölni.

Csak vannak a lét határán...

"Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.
Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló.
Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.
A szeretet mélyebben van.
Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben.
A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.
A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.
Úgy hívják: szabadság.
Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték. Nincs hazugság.
Nincs idő sem - mert ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem.
Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét..."
(Müller Péter)

Lassú tánc

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan ...
Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?" Meghallod választ?
Mikor a nap véget ér te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.
Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a
barátságot, mert nem volt
időd felhívni, hogy annyit mondj: Szia!
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz, s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... Melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan,
Halld meg a zenét
Mielőtt a dal, elillan.

Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni.

Feléd száll

Titokzatos párát álmodott maga köré
A mélyen szunnyadó hajnali hegy
Az eső-lakkozta falevelek alatt
Hűvös magányt ölel rám a csend

Az út mellett menetelő fák közt
Tekintetem távolabbra téved
A láthatáron ásító lusta világ
Lassan úgy dönt, mégis csak felébred

Képzeletem ennél is messzebb,
Talán sejted, merre is kószál:
Egy nevenincs elvarázsolt tájon
A két mély-tüzű tónál...

A hegy-álmodta párával együtt
a hajnali sóhaj is feléd száll
Te messzi idegenből melegen
Arcomba néző napraforgószál.

Álmaimban

Álmaimban
gyakran látom arcod,
Álmaimban
érzem hozzám érsz,
Álmaimban
újra hallom hangod,
Álmaimban
mindig visszatérsz.

Álmaimban
szívem a valóság,
Álmaimban
lelkünk összeér,
Álmaimban
repít a magasság,
Álmaimban
átölel az ég.

A LEGSZEBB SZÜLETÉSNAPI AJÁNDÉKOM...
2009. MÁJUS 02.

Azt mondják az ha az élet az egyik kezével elvesz valamit akkor a másik kezével ad...pár hónapja azt hittem ez a mai nap lesz a legboldogabb születésnapom...de a sors közbe szólt és tegnap estig úgy tűnt ez lesz az egyik legszomorúbb napom...de reggel olyan meglepetést kaptam amitől valóban a legszebb születésnapom lett a mai nap....a sors útjai kifürkészhetetlenek valóban....!!

"A boldogság egy olyan pillangó, melyet ha kergetünk, soha nem kaphatunk el. De ha leülünk csendben, leereszkedik ránk.”
(Nathaniel Hawthorne)

A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.
(Coelho)

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

(Müller Péter)

Miért szomorúak az emberek?

Saját személyes történetük foglyai.

Mindenki azt hiszi, hogy a földi élet célja az, hogy teljesítsünk valami tervet.

Senki sem kérdezi, hogy ez a terv az övé- e, vagy valaki más alkotta.

Gyűjtik a tapasztalatokat, az emlékeket, a dolgokat, mások ötleteit, és többet gyűjtenek, mint amennyit elbírnak.

És közben megfeledkeznek az álmukról.”

P. Coelho

Hangtalan mesék...

Őri István: Hangtalan mesék

Mikor kezünk összeér
ajkunk szerelemről mesél
hangtalan szavakkal
néma imádsággal
veszett vágyakkal
selyem-suhogással
bársony takaróval
szelíd öreganyóval
bottal topogóval
bölcsen mosolygóval
élettel
álommal
mesével
valóval
szívből szólóval
szívnek adóval
mikor kezünk összeér
szemed szememhez ér
hangtalan szavakkal
végtelen vágyakkal
szerelemről mesél..