Lágy, puha sorokat

szeretnék rólunk írni

hóba süppedt lábnyomokat

a csendben, akár

január első hajnalán,

mikor a pelyhes utcán

hazafelé tartva csupán

ketten vagyunk.

Ujjaink kesztyűtlen

kapaszkodnak össze, érzem

sorsod lenyomatát tenyeremben

a többi kusza vonal között,

és én is ott lüktetek már végleg

a kézfejeden húzódó ér

kék boltíve mögött.

Erdős Olga