Múló napok, hóban szunnyadó reggelek,
A hajnalok csillagfénye Téged idéz.
Hangod átszűrődik az éjjel álmain,
Érintésed,csókod ajkamon, s a kéz,
Csöpp kezed elsimítja a felhőket
Töprengő jelenem sóvár perceiről.
Rád vágyom, a pillanatok egyé válnak,
Nincs már én, mi megmarad a mában.
Tükörbe nézve Téged látlak,
Szíved fénye visszhangzik a retinámon,
S álmunk-vágyunk egy felé tart már örökké,
Együtt megyünk, sárgaköves úton, a csodák földjére.
/Viktor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése