Szállongás….
apró, pelyhes fehérség, hab-puha álom…
szürke ég alatt takaró: paplan alszik a tájon.
Csend mesél…
néma hegyekkel feleselnek a rétek.
Nincs már menekvés. A tél hercegei ideértek.
Csillogás…
kusza gallyakon csak a fagy dere csipkés.
Jó a melegben. Friss tea gőzöl, átölel égi derengés…
Meghittség…
díszes fenyőket körül ülnek a népek,
ünnepi éjen égi és földi szájról szárnyal az ének.
/Harcos Katalin/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése