HANGTALAN MESÉK
2010. február 10., szerda
Hazatértem
Ablakom alatt elsuhanó autók zajában
Hallom mosolyod, lelked tengerében
Lobogok, hófehér paplan felhők felett.
Szerelmünk tüze élő lobogás, mély nyugalom,
Egy a világ, hazatértem, otthont benned lelek.
/Viktor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése