…Ne menj a romok közé! – tanácsolta az angyal. A romok között a múlt szelleme haldoklik. Köszönj el tőle véglegesen! A múlt haldokló szelleme életerőt keres, és ez nem lehet más, mint a te hited. A te hited az ő örök életében, örök jelenvalóságában. Te már rég elmentél a Földről, de ő még mindig – a te hitedből táplálkozva – ott fog keringeni, s embert keres magának, aki befogadja: egykori szerelmedet, barátodat, gyerekedet vagy egy írót, festőt, költőt, tudóst, akit megihletett az életed vagy valamelyik műved.
Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltat! Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet. Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, ami megaláz.
/Popper Péter/
3 megjegyzés:
(Az előző törölt én vagyok, csak még korán van és nem tudtam rendesen megfogalmazni ^^)
Nagyon tetszik, de tényleg :)
Már csak nekem kéne valahogy ezt az elmés gondolatot a gyakorlatba ültetnem és akkor, amikor a gondolataimmal vagyok s a múlt emlékeitől gyötrődöm (főleg éjszaka). Éééééés akkor békésen ülhetnék a romok mellett azon gondolkodva, mit építsek fel a romok mellé..
És nem emlékműről álmodozom! :))
Szia!!!
Köszönöm hogy olvastad...valóban nem könnyű átültetni a gyakorlatba is ezeket a gondolatokat...a múlt árnyai mindig velünk lesznek csak meg kell tanulnunk kezelni őket...és tanulni a múltbéli hibáinkból...és akkor gyönyörű dolgokat építhetünk...:):)
Minden jót és jó álmodozást neked!!!
Kata
Megjegyzés küldése