Hallani véltem a nevetésed,
Mikor a hajnal felébresztett.
Arcodon elömlő önfeledt,
Szívemben csengő nevetésed.
Én is elmosolyodtam lágyan,
Ráébredve a valóságra,
Csak álmomat álmodom tovább,
Képzeletem hallja a csodát.
Mélyen magamra húztam párnám,
Elbűvölő vidám kacagás
Halkan csengjen fülemben tovább.
Szerelmesen guruló varázs.
Nevető arcod szemhéjamon
Ezernyi apró ráncban táncolt,
Szemednek vidám csillogása
Távoli csillag valós mása.
Nem akartam elhagyjon a kép,
Melyet álmom vetített elém.
Feküdtem riadt mozdulatlan,
Őrizve ellopott álmomat.
Helen Bereg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése