Csak mondd újra, hogy szeretsz,

És a jeges szél is melegebbé válik,

Ködös, sötétlő homályfellegek felett,

Tekinteted éles napfényként világít.

Csak mondd újra, hogy szeretsz,

És a testünk, lelkünk feltöltődik újra,

Mint tavaszban újjáéledt virágzó kertek,

Sejtelmes, illatos rózsavízbe bújva.

Csak mondd újra, hogy szeretsz,

És az erdőben széthajolnak az ágak,

Harmatos reggelen sárga levelek közt

Játékos szellő jár lépteink nyomában.

Csak mondd újra, hogy szeretsz,

És a csillagok is fényessebbé válnak.

Szerelmünk édes lábnyomát éjbe rejtve,

Repülünk boldog örökkévalóságban.