Új életem kezdetén
Hamvaiba porladt az Én.
Kísértetváros álmos utcáin
Csak az Ember él.
Szemébe néztem apámnak
Ki volt…
Élő tekintetem tükrözte holt.
Jajszavuk messze már,
Szemükben sivár gyász, halál,
Kedvesem Haza vár,
Vele vagyok Egy, ki él,
Tőle fakad az élet,
S élete lettem én.
/Viktor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése