betűkbe rendeződött
vérző szárnyú lelkem,
és számtalan sikoltásba
némult ébredésem,
táncoltam én a Sátán
sötét ritmusán át
a szakadék peremén
hűlt remények hátán.
csendbe szőtt vonalad
megbúvik az ágyon
emlékem redőiben érintésed vágyom,
testfonatod ecsetével
képet festek rólad
megőrzött a párna csücskén
minden apró sóhaj.
csak odabújni hozzád
ölbe hajtva fejem
simogató tincseimen
elpihenne kezed,
buja szobák sejtelmében
rád nyitni a szemem
s illatpólyánk menedékén
gyolcsba fűzni szívem.
Moha
1 megjegyzés:
Köszönöm kedvességedet, mindig megtisztelsz, Kedves Kata...
Megjegyzés küldése