Oravecz Imre :Öröm

Ma alkonyatkor olyan szép volt
a hegyhajlatok árnyékellenes oldalán a fény,
hogy megremegett a szívem egy pillanatra.

S reggel új nappal ébred

Vannak napok, mikor az ég
Beborul, rám szakad az éj,
Csak a szív dalol némán,
S örvend minden, mi él.

Ablakom alatt zeng az élet,
S reggel új nappal ébred,
Hajnalban rám nézett egy lélekmadár,
Szívem repes, illattal zeng a nyár.

/Viktor/

S élete lettem én

Új életem kezdetén
Hamvaiba porladt az Én.
Kísértetváros álmos utcáin
Csak az Ember él.
Szemébe néztem apámnak
Ki volt…
Élő tekintetem tükrözte holt.
Jajszavuk messze már,
Szemükben sivár gyász, halál,
Kedvesem Haza vár,
Vele vagyok Egy, ki él,
Tőle fakad az élet,
S élete lettem én.

/Viktor/

Lelkem végre hazatért

Honvágyam gyötör,
Szürke ég alatt,
Vár vissza otthonom,
Kedvesem, baranyai tájon
Lelkem végre hazatért,
Vár boldog gyermekhad.

/Viktor/

A honfoglalás

A honfoglalás
Teljessé lett, ettem e
Táj gombáiból

/Viktor/

Tavaszi gombák

Tavaszi gombák
Mosolyognak az erdőn
Vacsorám lettek

/Viktor/

Otthonommá lett e táj

Otthonommá lett e táj
Ide tartozom,
Itt élek s itt lépek
Majdan szivárványhídra.

/Viktor/

Harangszó zeng-bong

Harangszó zeng-bong
Boldogságunk hirdeti
Nászunk közeleg

/Viktor/

Pillanatnyi csend

Pillanatnyi csend
Szívdobbanásunk között
Jelenünk egy lett

/Viktor/

Túláradó érzéseim folyama

Túláradó érzéseim folyama
Árad, sodor, Hozzád repít,
Rólad szólnak a fények,
Lágy szellőben kezed érint.

/Viktor/

Rigók éneke

Rigók éneke
Andalító délután
Rólad álmodom

/Viktor/

Egyszer majd

Megérkeztem ide, annyi út után,
Mögöttem maradt a semmi,
Híd, gyökér, emlék, messze már,
Nincs többé dilemma, maradni,
Menni, s a szellem, mi bennem él,
Egyszer majd itt pihen, délen,
A Drávában elsimul, aludni tér,
Lábnyomom mossa ár, emlékem
Szétfújja szerte szél, hallgat a mély.

/Viktor/