Minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.
Mindenem vagy, éjjelem-nappalom, Szív dobbanása csendes hajnalon, Sóhajodban a lélek,mi Benned él, Álmaimban álmod, örök remény, Együtt megyünk a sárga köves úton, Elválaszthatatlanul, túl a túlon, Kilépve az idők forgatagából, Ikerlelkeink mennyei dala szól, Mert egymásra találtunk Kedvesem, Egyek vagyunk, fogom kezed s csendesen, Mindennél jobban szeretlek, a világ Bennünk, istenek kertjében, a legszebb virág.
,,Minden amire szükséged van, mélyen benned él és várja, hogy megmutatkozhasson. Csak maradj csendben és adj időt, hogy ami belül van, megtalálhasson téged."
Sokszor mondjuk is "gödörben vagyok". Ez a holtpont. A mélypont. Amikor meghal a remény. Nincs tovább ! Ha itt, a nincsben, az ürességben, a "padlón" nem veszíted el magad, egy új életre támadhatsz föl. Ha átlendültél a semmin, a sötéten, a "mindennek végén": felragyog a napod! A holtpont után ugyanis az ember föltámad. És új életet kezd. Elmúlik a fáradtsága, a halálos kimerültsége, és újult erővel megy tovább. Ez a gödör lélektana. De bele is lehet veszni. Ott is lehet maradni. Föl is lehet adni, végleg. Rajtad múlik. A holtponton való átlendülés a legnehezebb mutatvány. Müller Péter
Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.
Érzed? Jön a tavasz, a fák alá már tarka-fátylú verőfényt havaz. A messzeségből hírnök érkezett: madár lebeg a rónaság felett s fény szállt a holt avarra: Hóvirág. Ugye testvér, csábítanak most halk melódiák, ezer kis visszatérő róna dal, S ugye neked is tarka a világ, s az álmaid megannyi könnyű lepkék: már nemsokára zöldül a levél, és visszaszáll a tavasz és a fecskék, és a fecskékkel ő is visszatér... Ha jönne már... ugye testvér, megálmodod mi lenne?... S egy kis meleg belopódzik halkan a szívedbe...
" A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk." (Richard Bach )
…Ne menj a romok közé! – tanácsolta az angyal. A romok között a múlt szelleme haldoklik. Köszönj el tőle véglegesen! A múlt haldokló szelleme életerőt keres, és ez nem lehet más, mint a te hited. A te hited az ő örök életében, örök jelenvalóságában. Te már rég elmentél a Földről, de ő még mindig – a te hitedből táplálkozva – ott fog keringeni, s embert keres magának, aki befogadja: egykori szerelmedet, barátodat, gyerekedet vagy egy írót, festőt, költőt, tudóst, akit megihletett az életed vagy valamelyik műved. Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltat! Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet. Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, ami megaláz. /Popper Péter/
A fény harcosai gyakran kérdezik maguktól: "Mit keresek én itt?" Nagyon gyakran úgy érzik, hogy az életüknek nincs értelme. Épp ezért a fény harcosai. Mert követnek el hibákat. Mert tesznek fel kérdéseket. Mert mindig keresik a dolgok értelmét. És végül meg fogják találni.
A fény harcosai vagyunk. A bennünk lakozó szeretet és akarat erejével meg tudjuk változtatni a sorsunkat, és sok más ember sorsát.
A fény harcosa döntéseket hoz. Szabad a lelke, mint a felhők az égen, de az álma iránt elkötelezett. /Paulo Coelho/
A próbatételek néha nehezebbek, mint ahogy képzeltük. A tanuláshoz azonban elengedhetetlenek, és mindegyik közelebb visz az álmaink megvalósításához. /Coelho/
"És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a hüllőknek és Leonardo da Vincinek,a Golf-áramnak és a maláj nőknek, a földrengésnek és Lao-cénak. Mindenhez közöd volt, egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad vissza. Ez egészen biztos." /Márai Sándor/
Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet, Szeretem azt a kis Könnyü termetedet, Fekete hajadat, Fehér homlokodat, Sötét szemeidet, Piros orcáidat, Azt az édes ajkat, Azt a lágy kis kezet, Melynek érintése Magában élvezet, Szeretem lelkednek Magas repülését, Szeretem szivednek Tengerszem-mélységét Szeretlek, ha örülsz És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod, S könnyeid egyaránt, Szeretem erényid Tiszta sugárzását Szeretem hibáid Napfogyatkozását, Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet, Amint embernek csak Szeretnie lehet. Kívüled rám nézve Nincs élet nincs világ, Te szövődöl minden Gondolatomon át, Te vagy érzeményem Mind alva, mind ébren, Te hangzol szívemnek Minden verésében, Lemondanék minden Dicsőségrül érted S megszereznék Minden dicsőséget, Nekem nincsen vágyam, Nincsen akaratom, Mert amit te akarsz Én is azt akarom, Nincs az az áldazat, Mely kicsiny ne lenne Éreted hogyha te Örömet lelsz benne, S nincs csekélység, ami Gyötrelmesen sért, Hogyha te fájlalod Annak veszteségét, Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet, Mint ember még soha, Sohasem szeretett! Oly nagyon szeretlek, Hogy majd belehalok, Égy személyben minden, De mindened vagyok, Aki csak szerethet, Aki csak él érted: Férjed, fiad, atyád, Szeretőd, testvéred, És egy személybe te Vagy mindenem nekem: Lányom, anyám, húgom, Szeretőm, hitvesem! Szeretlek szívemmel, Szeretlek lelkemmel, Szeretlek ábrándos Örült szerelemmel!... És ha mindezért jár Díj avagy dicséret, Nem engem illet az, Egyedül csak téged, A dicséretet és Díjat te érdemled, Mert tőled tanultam Én e nagy szerelmet!
Könnycsepp a szempilládon este: én vagyok. Én vagyok az a kíváncsi csillag, mely rád kacsingat és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok. Végigálmodom az álmodat, ölelésedben én epedek el, csak én tudom minden kis titkodat.
A kulcs vagyok, mely szíved rejtett zárjait kinyitja, s a nyíl vagyok, amely sivítva holttá sebzi vágyad madarát.
A dal vagyok, mely belőled zokog holt mámorok tört ívén át az éjbe: s én vagyok az a sápadtság, amit éjfél után, ha bálból jössz haza, rád lehel a sarki lámpa fénye.
"Minden sötét éjjel álmodok egy fényes, új életet, egy szebb és jobb Holnapot, melyben veled ébredek, melyben nem csak a lélegzetvételből tudom, hogy létezek."
A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle. Gárdonyi Géza
"Aki a szívével lát...az több száz év múlva is, új sorsban és új testi formában is felismeri azt, akit egyszer már meglátott a szívével. Ismerős lesz számára."
"Amikor egymást szerető emberek egy új életben találkoznak, akár évszázadok múlva is az első benyomás,amit éreznek és gondolnak, hogy én ismerem őt!"
"Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután, de ezer inkarnáció múlva is látják, és tévedhetetlenül fölismerik egymást. Bármilyen jelmez, maszk mögött is: ő az! Ismerem!"