2009. október 25., vasárnap


Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.
Latinovits Zoltán

Coelho: élettapasztalatok.

· Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor olyan hosszan nézzük a zárt kaput, hogy nem vesszük észre a számunkra kinyitott kaput.
· A legjobb fajta barát az, akivel sétálgathatsz vagy beülhetsz egy kapualjba, anélkül, hogy egy szót is váltanátok, és amikor elváltok, úgy érzed, hogy ez volt életed legjobb beszélgetése.
· Igaz, hogy nem tudjuk igazán, mink van, amíg el nem veszítjük, de az is igaz, hogy nem tudjuk, mi az, ami hiányzik, amíg nem birtokoljuk.
· Egyetlen perc kell, hogy megsértsünk valakit, egy óra, hogy megkedveljen minket, egy nap, hogy megszeressük, de egy egész élet, hogy elfelejtsük.
· Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!
· Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.
· Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
· Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy erőssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy boldog lehess
· A boldogság csalóka azoknak, akik sírnak, azoknak, akik fájdalmat okoznak, azoknak, akik már megélték. Csak így lehet igazán megbecsülni az embereket, akik életünk részei voltak.
· A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal nő, és egy teával végződik.
· A legjobb jövő az elfelejtett múlton alapszik. Nem élhetsz jól, ha előbb nem felejted el a múlt csődjeit és fájdalmait.
· Amikor megszülettél, sírtál, és mindenki körülötted mosolygott.
· Éld úgy az életed, hogy mikor meghalsz, te legyél az egyetlen, aki mosolyog, és mindenki körülötted sírjon.
















" Az ember sosem szűnik meg álmodni...
Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk... Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz...”
Paulo Coelho

"Kérlek, törd össze ezt a poharat - és szabadíts meg bennünket az átkozott előítéleteinktől, és a hülye mániától, hogy mindent meg kell magyarázni, és hogy csak azt merjük megtenni, amit a többiek helyeselnek."
(Paulo Coelho)

2009. október 24., szombat


Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével,
amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak,
eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal,
szóval sem siettetni közeledtüket.

Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez,
világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd.

Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok.
Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon...
Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd.
Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.
























A szemed… mintha évszázadok
titkait és szenvedélyét őrző
tengeröböl lenne
és benne
moszatok sokaságaként
a létem lebegne.

A szemed… őseredet csodáját,
hitek titkait és istenek varázsát
mélyen magába rejtő
tündöklő drágakő…
vagy inkább tükörfény,
szívem ritmusára táncoló remény,
mely utat mutat,
ösztönöz és segít.

A szemed… mintha
az én szemem lenne,
mintha az én szerelmem
telepedett volna
a tekintetedbe…


















Ha én rózsa volnék
nem csak egyszer nyílnék
Minden évben négyszer
virágba borulnék
Nyílnék a fiúnak
nyílnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek
és az elmúlásnak

Ha én kapu volnék
mindig nyitva állnék
Akárhonnan jönne
bárkit beengednék
Nem kérdezném tőle
hát téged ki küldött
Akkor lennék boldog
ha mindenki eljött

Ha én ablak volnék
akkora nagy lennék
Hogy az egész világ
láthatóvá váljék
Megértő szemekkel
átnéznének rajtam
Akkor lennék boldog
ha mindent megmutattam

Ha én utca volnék
mindig tiszta lennék
Minden áldott este
fényben megfürödnék
És ha engem egyszer
lánckerék taposna
Alattam a föld is
sírva beomolna

Ha én zászló volnék
soha sem lobognék
Mindenféle szélnek
haragosa volnék
Akkor lennék boldog
ha kifeszítenének
S nem lennék játéka
mindenféle szélnek
"Gandhi egy ízben épp felszállt a vonatra, amikor az egyik cipője lecsúszott, és a vágány mellé esett. Nem tudta felszedni, mert a szerelvény közben elindult. Útitársai elképedésére, nyugodtan levette a másikat is, és a párja mellé hajította. Az egyik kísérője megkérdezte, miért tette ezt.

- Az a szegény ember, aki majd megtalálja - mosolygott Gandhi -, így használható lábbelihez jut." :)


















A szertartás dala:

Forró csészémet

ajkaimhoz emelem.

Hallgat a világ.

A magányos ág dala:

Magamban állok.

A lenyugvó nap tüze

vigasztal engem.















A rejtett templom dala

Nehéz utam volt,

de most végre bölcs falak
közt meditálok.

Kóstolgat az élet minket, gondoltál már erre? Hoz rengeteg jót, de mindig valami nagy árat fizetsz. Olyan terheket ró rád, meggebedsz. Aztán megint ad. Elvesz, ad.

Néha azt érzem, figyeli, mit bírsz még...?

/Schaffer Erzsébet/

Néha csend tölti be a szívet és a lelket, ha a zajos világ meghátrál és megengedi, hogy ráleljünk a békére.

Olyan rövid ez a pihenő!

Becsüld meg a pillanatot!
/Pam Brown/

Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat.
Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.
Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív, mely megszakad.
Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat.
Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket a sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.
És végül szeretném, ha már ráncok borítják arcunkat, azt lássam, életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb!

/Takács Péter/

Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel.
Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újra
felgyújtani ezt a belső fényt.

/Albert Schweitzer /

Almási Gábor: Ábránd

Ha itt lennél most,
Magamhoz ölelnélek,
Érezni,
Hogy áramlik ereidben véred.
Vagy hozzád sem érnék,
Csak figyelnélek.
Szabolcsi Zsóka: Ébredező

Ébredő lepke száll kezemre,
nem merek sóhajtani sem.

Éledő lélek szól szívemhez,
s nem merek óhajtani sem.


A pillangó pillanatokban él,

nem években,

ezért van ideje.

/Rabindranath Tagore/

2009. október 21., szerda

























Az idő múlása

Hulló levelek!
Számoljátok a napot míg jön a tavasz…
Egyedül-Veled
Őszi estéken hármasban ülünk együtt: a csend, Te, és én.
Nyár vége

Földre lehulló
aranysárga levelek. Már elmúlt a nyár…
Nász
Kis tavam tükrén aranyhalak táncolják esti nászukat.
Hajnali zápor

Hajnali zápor lemossa ablakomról az éj sötétjét.

Egymásba ért Haikuk



bekopogtatnak
egymás lelke ajtaján
képmásuk szemben


egymásba érve
vajon ki lépett kihez
megfejthetetlen



ajak-ajakon
csókol éteri dalban
repülő érzés


egymást simítják
édent ajándékozó
keleti szélben





Áldásosztó Haikuk


álmunkat áldom
szívbe vésem holnapunk
létünk eget ér


áldd meg most uram
gyengéden a lét lábát
járja az utat


dalom elküldöm
szédülve száll kettőnkért
a világ bennünk


sorsom te mondod
formálsz lüktető szóval
életképessé







Fehér Szirmú Haikuk



Gyöngyvirágok lágy
Harmata színeket sző,
Fénylő párából.


Cseresznyevirág
Lelke pagodájából,
Szívébe hullik.



Fehér rózsafa
Gyökeret ver, illatos
Hegyi-patakban.

Szerelmem, visszatükröződő fénysugár,
a felkelő nap gyengéd sugara a hajnali égen.
Áttetsző, tiszta harmatcsepp, a rét tengerében,
melyet egy röpke pillanat alatt felszárít a langyos tavaszi szellő.
Füszálak csendes susogása, hangod bársonya, mely a szívemet ringatja el…

Napom vagy nekem, életem egén.
Fényed, aranyozza be szívem az érzéssel,
S lelkemben, ott csilingel ez az érzelem, egészen.
Dallama tovaszáll hozzád Kedvesem,
Hangjegyeiből, koszorút fon homlokodra a szerelem.

Mosolyodba fürdik arcom,
Szívem hevesen ver melletted,
Beszédem helyett, szemem mondja el,
Szeretlek,
Kedvesem.
:) :) :)


"A kis herceg nekivágott a sivatagnak, de nem találkozott, csak egy virággal. Egy háromszirmú, semmi kis virággal.
- Jó napot! - mondta a kis herceg.
- Jó napot! - mondta a virág.
- Hol vannak az emberek? - kérdezte udvariasan a kis herceg.
A virág látott egyszer egy bandukoló karavánt.
- Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét. Évekkel ezelőtt láttam őket. De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük.
- Viszontlátásra - mondta a kis herceg.
- Viszontlátásra - mondta a virág."

(Saint-Exuperx: A kis herceg - részlet)

"Bízz abban, hogy egyszer
hamuvá ég a szívekben minden indulat;
a pernye és a keserű füst,
mely a szívekben terjeng, eloszlik."
(Márai Sándor)

"A világosságot a szeretet lángja gyújtja."
(Tatiosz)





















"A szép élet - nyugalmas élet.
Ha körülötted nyilak záporoznak,
nem kell, hogy magad is nyílvesszővé válj."
(Tatiosz)

- Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?
- És szeretlek is!

/Fodor Ákos/

"mint jó kabátot

hűs szélben öltöm fel

a nevetésed"

"A fák lombjait

színek simogatják még.

Közelít a tél."

"Az emlékezéshez nem emlék,
hanem szeretet kell.
S akit igazán szeretünk,
azt sohasem feledjük el."
(Shakespeare)

EMLÉKEZZÜNK...

"...minden halállal én leszek kevesebb,
mert egy vagyok az emberiséggel;
ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang:
érted szól."

(John Donne)

2009. október 20., kedd


"A szeretet több, mint egy érzés,
így többet kell tartalmaznia egy érzésnél:
magát az embert."
(Tatiosz)

Gerhard Kiefel: Két kéz


Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

-Te hatalmas kéz, szükségem van terád,
mert nélküled szinte semmit sem érek.
Éreznem kell a tenyered melegét, mikor
felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz,
hogy megragadjak valamit és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok,
ha félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

-Te kicsi kéz, szükségem van terád,
hogy belém kapaszkodj és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet, mert
érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani és mosolyogni sem tudok,
csak veled együtt, mikor átölellek,
s veled együtt felfedezem újra a világot,
a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva
megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erősítsd a kezem!

Köszönöm az Őrangyalomnak,
hogy nem hagyott magamra!

...pedig néha úgy gondoltam...
...de nem kellett volna...

Mindig velem van!

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben. :)

(József Attila)

"Szeress meg engem koromfeketének,
hófehérnek bárki megszeret."
(Gogol)

"Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és felröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni - és tudni,
hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."

(Tatiosz)

"Szemünkkel s persze "lelki szemeinkkel" nemcsak nézünk, hanem varázsolunk, átformálunk, teremtünk is. Erről nem tudunk. Mi csak a visszavert fényeket érzékeljük, de hogy mi is fényadók vagyunk, arról egyszerűen nem veszünk tudomást."

/Müller Péter/

Szeretek… mélyen,
ahogy a Hold a Napot
kíséri az égen,
ahogy a sötétnek
nincs nyugta a fénytől,
a csillagok az égen
sincsennek egyedül.

Engem is szeretnek,
valós ígéretek
töltik be szívemet.
Tiszta érzéseid
lelked szép kis tükre,
kérve kér és késztet
örök szeretetre.

És Én?
Amikor azt mondom szeretlek Téged
szeretem mindazt a szépet,
mit hordoz kis szíved,
gyümölcseid, életed fáját.
Űzöm keserűséged,
ami felgyülemlett
hosszú éveken át.

"Víg rügy pattan ki
Szívem rejtekén lelked
Virágzásától"



Horváth Ilona /Hanoli/ Érted


Hidat építek,
hogy megtaláljalak,
várat,
hogy mindig lássalak,
szélből csöndet,
ne halljam,
csak a hangodat,
eltakarom a fényt,
ne lássam már,
csak a szemed´
fellázítom a szavakat,
ne szóljanak,
csak érted.

SZEPES MÁRIA SZÉP
Varázsszó, ami vigasztal, nem ver,
Igazság, nincs mögötte fegyver,
Csak fészekmeleg és védelem.

SZEPES MÁRIA NAGYON HALK...
...a zizegő hang benned. Rezonancia,
amit feléd küld a láthatatlan hárfa.
Figyelj rá. Mindig neki van igaza.


Mahatma Gandhi - Megérteni egymást


Örömben, szenvedésben, Segíteni, ha csak egy szóval, egy gondolattal is,
Nagyobb művészet,
mint végig barangolni a világot, vagy gazdagnak lenni és szórni a pénzt. Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
És legszebb öröm,
amit egymásnak adhatunk
S amiért nem tudjuk
elégszer mondani, hogy ...KÖSZÖNÖM
Igaz szeretetet
csak attól várhatunk, aki természete szerint jóságos és melegszívű Küzdhetsz, próbálkozhatsz azzal, hogy elfelejted.
Ha igazán szeretsz valakit,
akkor az Veled marad, ha akarod, ha nem...
Kérdezel,
hát keresd a választ, ne csak abban higgy,
mit saját szemmel láthatsz,
nézz mélyebbre, bentre, magadba,
ne csak másokéba,
higgy a saját szavadba.
Reménykedsz?

Még én is talán,

Fut az élet,
s messze még a halál...talán...nekem is
A gyenge soha nem
képes megbocsátani.
A megbocsátás
az erősek tulajdonsága.