Szerelmem, visszatükröződő fénysugár,
a felkelő nap gyengéd sugara a hajnali égen.
Áttetsző, tiszta harmatcsepp, a rét tengerében,
melyet egy röpke pillanat alatt felszárít a langyos tavaszi szellő.
Füszálak csendes susogása, hangod bársonya, mely a szívemet ringatja el…

Napom vagy nekem, életem egén.
Fényed, aranyozza be szívem az érzéssel,
S lelkemben, ott csilingel ez az érzelem, egészen.
Dallama tovaszáll hozzád Kedvesem,
Hangjegyeiből, koszorút fon homlokodra a szerelem.

Mosolyodba fürdik arcom,
Szívem hevesen ver melletted,
Beszédem helyett, szemem mondja el,
Szeretlek,
Kedvesem.