2010. március 31., szerda

Musa no Hikari-Csak a fény marad


A fény harcosa, önmagával küzd. A küzdelem végén eltűnnek a belső démonok és eltűnik a harcos is.
Csak a fény marad.

/Viktor-Musa no Hikari/

Tudom, vársz nagyon


Arcomon könnyek, mint esőcseppek,
Múló tél viseltes nyomait mossák,
Hosszú téli bánat felhői mennek,
Tudom, vársz nagyon, sietek Hozzád…

/Viktor/

Virággal vár Kedvesem


Mióta zen lettem, kutatom
A lét alapját, tudatom
Tisztul,mint poros tükör.

Semmiből jövök, megyek
Oda, hova szívem vezet,
Összes vágyam, Kedvesem.

Ég veletek pesti parkok,terek,
Ha erre járok, vendég leszek,
Idegen,ott, hol eddig is voltam.

A híd mögöttem ködbe vész,
Búcsúm egy kissé kőnehéz,
Virággal vár Kedvesem,családom.

/Viktor/

Új élet kezdődik


Magam mögött hagyom
Elmúlt életeim, a várost,
Az időt, szürke házakat,
Vár a táj, hova vágyom.

Homokként repíti szét
Századok porát a szél,
Vár Kedvesem,megyek,
Fogom csöpp kezét.

/Viktor/

Új élet vár rám


Ég veletek ti
Szőrmók bűbájos cicák
Új élet vár rám

/Viktor/

Szőrmók cicáim


Szőrmók cicáim
Sündörgő gyermekeim
Macskaszőr libben.

/Viktor/

2010. március 30., kedd

Árnyas fák zizzenő lombjai alatt


Árnyas fák zizzenő lombjai alatt,
Elpihennek könnyáztatta, múló napjaim,
S gyermekként hajtom öledbe fejem,
Míg dúdoló szavaid simogatják lelkem.

/Viktor/

Minden virág Érted nyílik


Minden virág Érted nyílik,
Néked ontja illatát,
Érted jön fel a hajnali Nap,
Rólad zeng ódát a világ.

/Viktor/

2010. március 28., vasárnap

2010. március 27., szombat

Levél-Haza


Drága Énem!
Köszönöm, hogy vagy és általad megtapasztalhatom Önmagam.
Érdeklődéssel figyelem, ahogyan a Most váltásaikor újjászületsz, elszakadva a hozott beidegződésektől, egyre komolyabb odaadással vállalva fel szabadságodat.
Nem kell semmitől tartanod, hiszen Magad Vagy A Szeretet. Akkor is, ha hibázol, és akkor is, ha nem. A hiba valójában - álruhába bújt - tapasztalás-gyöngyszem. Bánj is így vele. Légy hálás érte - és legfőképpen az Életedért. Amelyben még mindig csodálatos lehetőségek várnak Rád...
Bízz magadban! Nincs miért megbocsátanod, hiszen már régen tudod: A Fényt képviseled. Erő vagy és Szív.
Itt és Most, a legtökéletesebb megnyilvánulásban.
Örök változóként.
Csak a mélyed esszenciája állandó: a Szeretet.
Te is az VAGY.
Öleléssel...
Cs. Szabó Virág

2010. március 25., csütörtök

Próbatétel


Álljon meg Uram!
Szólt egy hajléktalan,
Majd engedélyt kérvén
Közelebb jönni, mesélvén
Rövid életét, aprót kért,
Kapott, bennem a miért
Kurta kérdése maradt,
Vajon emberrel vívtam hadat,
Vagy ismeretlen s pajkos
Istenek próbálták a harcost?

/Viktor/

Szívemben tavasz


Szívemben tavasz
Illatukat dalolják
Vidám ibolyák

/Viktor/

Eljött a tavasz


Fekete rigó
Nézett rám, míg vártam Őt,
Eljött a tavasz

/Viktor/

Csicsereg a tavasz


Csicsereg a tavasz,
Árnyat adnak lassan
A márciusi fák,
Pécsi kertek alatt,
Ontja illatát,
Tengernyi ibolyavirág.

/Viktor/

Álomkép


Hallani véltem a nevetésed,
Mikor a hajnal felébresztett.
Arcodon elömlő önfeledt,
Szívemben csengő nevetésed.

Én is elmosolyodtam lágyan,
Ráébredve a valóságra,
Csak álmomat álmodom tovább,
Képzeletem hallja a csodát.

Mélyen magamra húztam párnám,
Elbűvölő vidám kacagás
Halkan csengjen fülemben tovább.
Szerelmesen guruló varázs.

Nevető arcod szemhéjamon
Ezernyi apró ráncban táncolt,
Szemednek vidám csillogása
Távoli csillag valós mása.

Nem akartam elhagyjon a kép,
Melyet álmom vetített elém.
Feküdtem riadt mozdulatlan,
Őrizve ellopott álmomat.
Helen Bereg

Az élet veled


Ha veled vagyok, minden más.
Körül ölel a megnyugvás,
két karod melegébe befészkelem magam,
nem vagyok már bizonytalan.
Nem fáj semmi.
Karodban lenni
olyan pillekönnyű érzés,
test nélküli lebegés,
mit toll nem tud leírni,
s szó elmondani.
Te bennem élsz és én benned.
Ott dobban a szíved, hol az enyém,
s az én szívem ott van a te szíved helyén.
Káoszban, mégis rendezetten.
Egy más világ gyermekévé lettem
két karodban,
veled.

Ha veled vagyok, nem múlik az idő.
A perc órákat varázsol elő.
Ész nem érti, honnan,
talán a semmiből koppan
átírva ütemével a valóságot.
Oly csodát lüktet ereimben,
oly csodát, melyhez foghatót
toll nem tud leírni
s szó elmondani.
Érzem szád íze véremmé válik,
suttogó szerelmed egyre kábít,
időtlen idővé olvad bensőmben,
s tovább lüktet ereimben
az élet.
Veled.

Helen Bereg

Szilágyi Domokos: Hajnal


A csönd lüktet a félhomályban,
hulló lombokat ringatón,
szépségektől terhesen,
mint ahogyan ver a szívem.
Hajnalodik -- a nappal ásít
álom-ittasan, fél-éberen,
akárcsak én; -- táguló tüdejébe
szívja a kocsonyásan-remegő ködöket,
s mint az ember szeme,
-- ha könnyíthet lelkén,
gondjai kevesbednek --,
lassan tisztul a táj.

Várom, hogy mozduljon a hajnal,
friss lendülettel lépjen
a világosság felé,
a hajnal is vár engem.
Farkasszemet nézünk. Tétovázunk,
biztatgatjuk egymást.
Nehéz az első lépés,
csábító a kába álom.
De aztán mégis: egymásra nevetünk,
s megindulunk vidáman, kéz a kézben,
mint szerelmesek,
hogy huszonnégy órán keresztül
gyűjtsük az erőt és a kedvet,
amellyel holnap -- újrakezdjük.

2010. március 24., szerda

...gondolat....


Nincs tökéletes virág, mert minden virág tökéletes.
-Az utolsó szamuráj c. film

Megérintettél....


Megérintettél,
s én úgy éreztem, ezer éve már,
mióta ujjaidban játszik testemen
a simogatás.
Eltűnt a világ.
Csupán simító kezed volt az élet,
mely bőrömön éledt tiszavirággá
és elenyészett.
Fésülted hajam,
Tízfogú eleven fésű borzolt,
s én előre álmodtam a csodát,
ahogy szád csókol.
Eggyé öleltél.
A lét csupán elömlő vágy, forróság,
hogy lebegjen testem, meghazudtolva
a tömegvonzást.
Helen Bereg

SZAVAK.....


"Vannak szavak, amiket csak mi ketten érthetünk, olyan simogatóak, mikor hiszem, hogy ez most Tőled van hozzám, kettőnkről szól, más nem ismerheti, nem értheti, téli fagyban egy köteg napsugár, nyári melegben szikrázó hideg hó, egy maréknyi élet."
.kaktusz

2010. március 23., kedd

Elhagyni készülöm a várost


Elhagyni készülöm a várost,
Hol annyi éve már, vágyaim
Sodrában megpihentem, sáros
Lépteim nyomát őrzi már.

Itt töltöttem tanuló éveim
S lettem azzá, kit oly kevesen
Úgy ismernek: Musa no Hikari,
Szívem végre meglelte otthonát.

Hozzád vágyom, lépek napra
Nap, tagjaim visznek szüntelen,
Komor tudás ára ez: karma
Törvénye hull reánk s áldás.

/Viktor/

Utazni készül


Utazni készül
A vándor, húsz macskaszem
Kíséri útját

/Viktor/

2010. március 22., hétfő

Soha ne légy szomorú.....


„Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.”

(Ernest Hemingway)

Éjszaka majd fölnézel a csillagokra.....


"Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz. (...) Ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) Mintha a csillagok helyett egy csomó kacagni tudó csengettyűt kaptál volna tőlem...
És újból nevetett."

(Antoine de Saint-Exupéry: A KIS HERCEG)

2010. március 21., vasárnap

Tamás István: Összetartozás


Sorsom Tavaszváró teraszán,
fakadó barkák ölelésében,
helyed keresed szilaj szívem
kamrája sötétjében.
Kutakodsz bennem,
lelkemben véled hallani
csízek, cinegék dalát.
Testünk egybefonódásakor
érzed sajátod nyugalmát.
Összetartozva
együtt könnyebb,
mint napnak a holdnak,
Egymás nélkül Ők is
fénytelen ridegen ragyognak.

A szív zenél


Andalító vasárnap éj,
A szív zenél, a szív zenél,
Balzsamos álmokat suttog,
Simítja arcomat tavaszi szél.

/Viktor/

2010. március 19., péntek

Szőrmók cicám


Konyhába lépve
Szőrmók cicám üdvözöl
Dorombol az éj

/Viktor/

S mi előttem áll még


Angyali kéz érintése simítja
Homlokom barázda ősz ráncait,
Nyolc évszázadnyi szenvedés,
Akasztja szegre rozsdás láncait.

Ódon puszták, zord hegyek illata,
Vad csaták emléke messze él,
Ősöreg szívem életfáján zölden
Virít az új kezdet, fényes remény.

Mázsányi súly az idők terhe,
Mögöttem tengernyi lélekhatár,
S mi előttem áll még, a végtelen,
Oltalmat nyújtó, otthonmelegű nyár.

/Viktor/

Áldott...


Áldott a név, mely Téged illet,
Áldott a nap, mikor megszülettél,
Áldott istenek, hoztak világra minket,
Áldott a perc, mert szívünk egybekél.

/Viktor/

Míg ebédem fő


Míg ebédem fő
Nyugodtan pihenhetek
Cicák őrzik azt

/Viktor/

Cicás gyermekvers


Szőrös, bundás istenségek
Cicabőrben, körém gyűlnek,
Népszerű vagyok, hogy lehet?
Ebédemhez húst szeletelek.

/Viktor/

Ébren álmodó


Ébren álmodó
Szemeim tükörfénye
Csókodra vágyik

/Viktor/

Csöpp festő vagyok


Csöpp festő vagyok
Álmunk életvászonra
Hullik szüntelen

/Viktor/

Erőm Benned él


Erőm Benned él
Minden út hozzád vezet
Hangod csilingel

/Viktor/

Iker lelkeink


Iker lelkeink
Összefonódva egyé
Idők végéig

/Viktor/

Felemelsz


Felemelsz magad
Mellé, végtelen égig
Fényed körébe

/Viktor/

Utam végén


Oly sok év után
Utam végén kezdődik
Életem Veled

/Viktor/

Tündér dallamod


Éltető ölelésedben ringatózom
Csendesen, olvadok bársony
Puha teljességed lágy ölén,
Hozzád bújok s mint tiszta csermely
Csobogása, andalít tündér dallamod.

/Viktor/

Álmos napjaink


Álmos napjaink
Harccal dúlt tettei mind
Múltunk gyümölcse

/Viktor/

Utamat járva


Utamat járva
Boldog mosoly kíséri
Lábaim nyomát

/Viktor/

Levetett nevem


Levetett nevem
Szélbe hintett hamvaim
Új ember lettem

Egyetlen Katám
Újjá születtem Benned
Neved nevem lett

/Viktor/

2010. március 17., szerda

S csodává leszünk


Túl a világ peremén,
Hol kelet a nyugattal
Összeér, szerény hajlékom áll.

Kertemben az örök remény
Virágainak illata lengedez,
Életem telén túljutottam már.

Hozzám jöttél, vártalak, hazám
Ott lelem, hol Véled élhetek,
Katám, boldogságunk árad.

Jönnek majd a gyermekek,
Vidám zsivaj, pezsgő kacagás,
Fellegek nem érintik otthonunk.

Életálmunk ennyi csak,
Kéz a kézben, együtt úton
Pillanat, s csodává leszünk.

/Viktor/

Áll a harcos rezdületlen


Áll a harcos, rezdületlen,
Tépázza szél, eső veri,
Szeme éles, higgadt erő,
Oldalán a kard pihen.

Szikra lobban, penge villan,
Árnyak hada, sora retten,
Káprázat és illúzió,
Porba hullva, elcsitulva.

Harcos térdel hűs patakban,
Tiszta forrás habja fonja,
Merítkezik önfeledten,
Lótuszfényű öntudatban.

/Viktor/

Rólad álmodom


Rólad álmodom, Kedvesem,
Éberen, szunnyadó időn,
Reggeli órán, égi paplanon,
Hozzád szól összes sóhajom.

Rólad álmodom, Kedvesem,
Velem vagy, ezernyi alakban,
Fogod kezem, míg verset ír,
Ereimben forrón lüktet a vér.

Rólad álmodom, Kedvesem,
Napfény játszik arcomon,
Karjaid ölelése virágszirom,
Együtt álmodunk égi pázsiton.

/Viktor/

2010. március 16., kedd

Könnyeim cseppek


Könnyeim cseppek
Langy esők jönnek tova
Ballagó folyó

/Viktor/

Múzsám csókjai


Verseim gyöngyként
Születnek létezésbe
Múzsám csókjai

/Viktor/

A tavasz hangja


A tavasz hangja
Megérintett legbelül
Beszéltem Vele

/Viktor/

A vándor dala


Vándor vagyok, létem felhők felett,
Időkön túli tájakon, nyom nélkül vezet,
S ki voltam egykoron, ki tudja már,
Mögöttem a tájat ellepi, bús homály.

Sok éven át nem láttam, csak árnyakat,
Harcoltam végig, borongós évszázadokat,
Most megleltem békém, otthonom,
Nyugalmam kiárad, szétterül folyópartokon.

Ki voltam s lettem, harcosból szerzetes,
Túllépve formákon, neveken, a szív repes,
Szellőként száll belőlem boldog suttogás,
Csak Te vagy nekem, Katám, senki más.

/Viktor/