Áll a harcos, rezdületlen,
Tépázza szél, eső veri,
Szeme éles, higgadt erő,
Oldalán a kard pihen.
Szikra lobban, penge villan,
Árnyak hada, sora retten,
Káprázat és illúzió,
Porba hullva, elcsitulva.
Harcos térdel hűs patakban,
Tiszta forrás habja fonja,
Merítkezik önfeledten,
Lótuszfényű öntudatban.
/Viktor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése