Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat.
Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.
Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív, mely megszakad.
Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat.
Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket a sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.
És végül szeretném, ha már ráncok borítják arcunkat, azt lássam, életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb!

/Takács Péter/

Mahatma Gandhi - Megérteni egymást

Örömben, szenvedésben, Segíteni, ha csak egy szóval, egy gondolattal is,
Nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot, vagy gazdagnak lenni és szórni a pénzt. Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
És legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk
S amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy ...KÖSZÖNÖM
Igaz szeretetet csak attól várhatunk, aki természete szerint jóságos és melegszívű Küzdhetsz, próbálkozhatsz azzal, hogy elfelejted.
Ha igazán szeretsz valakit, akkor az Veled marad, ha akarod, ha nem...
Kérdezel, hát keresd a választ, ne csak abban higgy,
mit saját szemmel láthatsz, nézz mélyebbre, bentre, magadba,
ne csak másokéba, higgy a saját szavadba.
Reménykedsz?
Még én is talán,
Fut az élet, s messze még a halál...talán...nekem is
A gyenge soha nem képes megbocsátani.
A megbocsátás az erősek tulajdonsága.

Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak.
Gárdonyi Géza

Egyetlen lélegzet aranyfürtje illatából, a szája egyetlen csókja, kezének érintése többet ér, mint az egész öröklét enélkül.
Angyalok városa c. film

...Ami elmondhatatlan,hogy is mondjam el?....

"Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak
átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor
biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért,
akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol.
Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a
kezed... Mikor olyan titkaid is elmondod neki,
amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha
reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted,
gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy."

Hozzám szóltál, és én akkor vettem észre,
hogy hozzám még soha nem szólt senki.
Mint mikor valaki váratlanul megtalálja a hazavezető utat,
és mikor rátalál, akkor jut az eszébe,
hogy hosszú időn keresztül bolyongott a sűrűben.
Olyan sokáig, hogy közben elfeledte,
valaha keresett valamit.
Nem csak hozzám nem szóltak,
én se szóltam senkihez.
Ha valaki, úgy, mint én magányosan bolyongott az erdőben,
és csatlakozott volna hozzám, azt én udvariasan elhárítottam,
mert idegennek gondoltam, és csak odáig engedtem,
hogy megmondja, hogy van, és merre visz tovább az útja.
Aztán jöttél Te, veled találkoztam,
és nem éreztem azt, hogy idegen volnál,
és Te rengeteget beszéltél hozzám,
mint aki tudja, hogy rövid az idő,
amit egymásnak adhatunk,
és sok van, amit be kell pótolnunk.
Közben megtanultam csendben,
szavak nélkül is érteni Téged,
együtt lenni veled.
Megtanultam a gondolataidat,
megtanultam nélküled is veled élni.
Ez a csend jó,
addig jó,
amíg meg nem némul.

-Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam. - Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem. - Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg.
- A szívünkkel kell keresni.
Antoine de Saint-Exupéry