2009. november 30., hétfő
2009. november 12., csütörtök
"Valóban semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig.
Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják.
Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál.
Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod.
Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg.
Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.
Ez az igazi boldogság!"
Buddha - Tanítás a boldogságról
2009. november 2., hétfő
Ezer haszontalan mondatnál többet ér egyetlen szó -- mert az önmérséklet nyugalmat ad.
Ezer hiábavaló oldalnál többet ér egyetlen sor -- mert a bölcsesség nyugalmat ad.
Ezer hosszú versnél többet ér egyetlen dal -- mert a szépség nyugalmat ad.
Ezer cikázó gondolatnál többet ér egyetlen szép gondolat -- mert a lelki béke nyugalmat ad.
Ezer dicső harcosnál többet ér az az egy, amelyik képes legyőzni önmagát -- mert az önuralom nyugalmat ad.
Ezer láthatatlan bűnben leélt évnél többet ér egyetlen erényes nap -- mert a tisztesség nyugalmat ad.
Ezer tudatlanságban telt földi évnél többet ér egyetlen világos pillanat -- mert a felismerés nyugalmat ad.
Ezer hűvös jó tanácsnál többet ér egyetlen segítő kéz -- mert a jó szándék nyugalmat ad.
Ezer pazar adománynál és drága kincsnél többet ér egyetlen jó szó -- mert a barátság nyugalmat ad.
Ezer felesleges vallomásnál többet ér egyetlen igaz mosoly -- mert a szeretet nyugalmat ad.
Szeretem a fák hallgatag csendjét, ha veled együtt lépdelek
És távolról valahonnan lágyan szóló zene töri meg a csendet.
Szeretem, mikor szorosan magadhoz ölelve csókolni vágysz,
Miközben szemed pillantásában már égő vágyat sejtek.
Jó veled megpihenni a parkok múltat idéző kopott padjain
S egymás felé fordulva kezünket fogni egy mosoly erejéig.
Érezni, ahogy arcunkat selyemként simítja a lenge nyári szél,
Melynek sejtelmesen monoton zúgásai már jövőnket idézik.
Szeretek a frissen csobogó patakok tükörfényes medréből,
Néhány apró kavicsot, örökös emléknek zsebembe rejteni
S a sűrű lombos ágakról leszakítani pár mélyzöldszínű levelet,
Mit olyan jó érzés egy vastag könyvben kincsként eltenni.
Amit átélhetek veled, szavakban sosem lehet igazán kifejezni,
Mert a sors kegyeltjeként megmutattad milyen szép az élet,
És ha néha elestem a jelen rögös útján, te százszor felemeltél,
Hogy újra és újra mindig melletted haladva nyomaidba érjek.
Kun Magdolna
"Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit."
(George Eliot)
"Ha a közeledben van, akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő.
A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz,
mintha az illat is megváltozna körülötted, ha a közeledben van,
aki számodra kedves. Ez az összetéveszthetetlen jelenlét-érzet,
amikor az idegenség hirtelen ismerőssé válik, amikor meghitté
varázsolódik a környezeted - a szeretet biztos jele.
Nem kell mindig testi közellét.
Minél valódibb egy szeretet, annál távolabbra hat térben és időben is.
Ha rád gondolok és szeretlek, megjelenhet lelkedben az üzenet.
A város másik pontján is.
Néha a Föld másik pontján is. "
Müller Péter
"Honnan ismerjük fel egymást?
Onnan, hogy a lélek hangjaira érzékenyek vagyunk.
Onnan, hogy a csodát nem engedjük elvenni magunktól.
Onnan, hogy messzire nézünk,
jóval a földi élet és a halál határain túlra.
Onnan, hogy nem engedjük megfosztani magunkat attól a bizonyosságtól,
hogy halhatatlanok vagyonk.
Onnan, hogy hiszünk a hitben.
Onnan, hogy sejtjük, ahová elindultunk, ott várnak.
Onnan, hogy belül keresünk, magunkban is, másokban is.
Onnan, hogy bár magányosak vagyunk, nem vagyunk egyedül.
Onnan, hogy életünknek, még ha nehéz is, értelmét látjuk.
...Fogjuk meg egymás kezét.
De ha nem sikerül-mert ma ez is nehéz- legalább
tudjunk egymásról a sötétben."
Müller Péter
Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt.
Egyszer csak megszólalt az indián: "Hallok egy tücsköt.'' ,,Az nem lehet" - mondta a barátja. "Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?!" "Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!" "Ez őrültség!" - mondta a barátja. Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta a tücsköt.
A barátja álla leesett. "Ez lehetetlen! Neked természetfölötti hallásod van." "Nem" - válaszolt a bennszülött -, "az én fülem semmiben sem különbözik a tiédtől.
A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban." "Ez lehetetlen, én soha nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban!"
"Nem, az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom." - Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette őket. Harmincméteres körzetben mindenki megfordult, hogy vajon az érme, ami leesett, nem az övék-e. "Látod már, mire gondoltam? Az egész csak azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra."
"... Azt üzenem élj a világ ellen és légy bolond! Derűs, bátor bolond, mert mi élünk a valóságban... És próbáld meg a lényedet, ebben a sötét világban, szabaddá, fényessé és sugárzóvá tenni. Magától nem lesz az. Senkié. Azzá leszel, akivé teszed magad. S ha kihűlt körülötted a világ ,és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban... és áraszd a meleget! Meglátod mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És félünk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még...."
Müller Péter
Ha álmaid útján mész, add oda magad teljesen. Ne hagyj nyitva semmiféle hátsó ajtót a mentegetőzésnek: 'Ez nem egészen az, amit akartam.' Ebben a mondatban benne van a vereség csírája. Menj utadon! Még akkor is, ha néha ez azt jelenti, hogy lépéseid a bizonytalanságba tartanak. Még akkor is, ha tudod, hogy jobban is csinálhatnád. Ha kihasználod a jelen lehetőségeit, a jövőben biztos jobb leszel. De ha megtagadod saját határaidat, soha nem fogod őket legyőzni. Lépj bátran utadra, ne félj mások kritikáitól. És mindenek előtt: ne hagyd magad saját önkritikád által megbénítani!
Paolo Coelho
"Te magad vagy az az erő,
amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt.
Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek:
helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg,
vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre.
Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat
vagy feketére fested magad körül a világot.”
(Tatiosz)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)