2010. február 28., vasárnap

Veled álmodom


Veled álmodom
Kezed fogva alszom el,
Veled ébredem.

/Viktor/

Szamszára


Változó díszletek mögött,
Túl,a múló idő ködös
Igézetén,mozdulatlan állunk,
Létezésünk végtelen partjain.

/Viktor/

Tavaszi ajándék


Mosolygó napfény
Tavaszi ajándékként
Őzek suhannak.

/Viktor/

Valaki néked teremtett


Valaki néked teremtett

Megtalált részeddé váljak

Valaki nékem teremtett

Benned magamra találjak

Valaki néked teremtett

Szemed tüzében, hogy égjek

Valaki nékem teremtett

Lángolva szálljak az égnek

Valaki néked teremtett

Lelked hogy lelkemhez bújjon

Valaki nékem teremtett

Tested testemhez simuljon

Valaki néked teremtett

Legyen az Ő neve áldott

Valaki nékem teremtett

Nékünk adta a Világot

Valaki néked teremtett

Vigyázni, szeretni Téged

Valaki nékem teremtett

Megélni a mindenséget

Sólyomfi Nagy Zoltán

Magamban megtaláltalak…


Több ezer életen át

bennem élő szerelem,

a kapukon áttörve

megpihen a szíveden.

Több ezer életen át

bennem dúló fájdalom,

szertefoszlik a fényben,

felolvad az ajkadon.

Több ezer életen át

felsíró, vérző sebek,

összeforrnak, gyógyulnak,

ha érzik meleg kezed.

Több ezer életen át

hívtalak és vártalak,

s lelkem mélyére úszva

magamban megtaláltalak…
Paudits Zoltán

2010. február 27., szombat

Szívem...


Tavaszi napfény
Véget ér a tél,szívem
Katámért dobog.

/Viktor/

Cicák vigyázták


Cicák vigyázták
Ebédemnek illatát
Megosztom velük.

/Viktor/

Katám megigéz


Délutáni nap
Előjött, felhők mögül,
Katám megigéz.

/Viktor/

Virágok szirma hull reám


Virágok szirma hull reám,
Szavaid, áldásként, lelkem
Simogatják.

Jelenléted kézzel fogható
Érintés, lágyan körbevesz,
Átölel.

Bárhová nézek, Te nézel vissza
Rám, a tavaszi nap sugarában,
Melengetőn.

Igézeted élő varázs, angyalok
Kórusa ily fenségesen gyönyörű,
Mézédes.

Rád várok, végtelen szerelemmel,
Együtt látjuk közös jövőnk,
Boldogan.

/Viktor/

2010. február 26., péntek

Álmaid őrzöm


Álmaid őrzöm,
Lelkemnek takarója
Átölel Téged.

/Viktor/

Szeretlek


Várom a napot, hogy lássalak,
Minden nap,minden éjjel,
Halljam gyönyörű hangod,
Mély tüzű tekinteted, érintésed várom.

Vágyom az életet,Veled,
El nem múlón,napra nap,
Ölelő karjaid melegét,
Boldog együtt létünk örömét vágyom.

Szeretlek, lényem teljességével,
Múlhatatlanul, mélyen-végtelen,
Szíved vágya, vágyaim egyek,
Szavakkal leírhatatlanul, igazán szeretlek

/Viktor/

Az ünnep


Minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.

Márai Sándor

Minden reggel


Minden reggel
Ki kell ürítened szívedből
A végtelen és haszontalan
Aggodalmakat és nyugtalanságot.

(Sri Chinmoy)

Fodor Ákos: Gyerekmondat


- Akire nagyon

sokat gondolok,

az nemfárad el ettől?!

Haikuk Kedvesemtől....


A Duna partján
Állok, az öreg folyó
Dél felé suhan.

*

Életem delén
Megtaláltam otthonom,
Benned Kedvesem.

*

Versek születnek,
Szívem mélyéből Hozzád,
Gyémánt ragyogás.

/Viktor/

2010. február 25., csütörtök

A legszebb virág


Mindenem vagy, éjjelem-nappalom,
Szív dobbanása csendes hajnalon,
Sóhajodban a lélek,mi Benned él,
Álmaimban álmod, örök remény,
Együtt megyünk a sárga köves úton,
Elválaszthatatlanul, túl a túlon,
Kilépve az idők forgatagából,
Ikerlelkeink mennyei dala szól,
Mert egymásra találtunk Kedvesem,
Egyek vagyunk, fogom kezed s csendesen,
Mindennél jobban szeretlek, a világ
Bennünk, istenek kertjében, a legszebb virág.

/Viktor/

Végtelen időkig


Házamból kilépve, hóvirág dalol,
A tavaszban élő fények érintése,
Világok éneke, lágy szellők
Csobogása, mind-mind Téged idéz.

Védistenek körében, tündérek kara
Zengi himnuszát az eljövendő nyárnak,
Hófehér ruhádon csillog az ártatlanság,
Egyek vagyunk, végtelen időkig.

/Viktor/

Örök ragyogás


Hallom a tavaszt
Szívednek dobbanása
Örök ragyogás

/Viktor/

2010. február 24., szerda

...gondolat....


Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.


Richard Bach

Belső öröm


A valódi belső örömöt magad teremted.

Sri Chinmoy

Minden amire szükséged van...


,,Minden amire szükséged van, mélyen benned él és várja, hogy megmutatkozhasson. Csak maradj csendben és adj időt, hogy ami belül van, megtalálhasson téged."


Eileen Caddy

Fodor Ákos: Egy gyakorlat


Magadtól kérdezd:
ajtód azért fontos-e,
hogy zárd? vagy, hogy nyisd?

Szabó Lőrinc: Varázskert


Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik; lelkem erejét
egy egész kert virágai, hogy isszák.

Én vagyok az a kert; virágok, ágak
nőnek körém és fölém lombosodnak
élő lugasnak, gyümölcskoronának.

Örök kertemben, napfényes lugasban,
álmodó kertész, nézek szanaszét;
kint ősz és tél, itt bent mégis tavasz van.

Ellenségem irigy viharok vad
rohamai, rázzátok fáimat;
hulljon a férges, kell a rovaroknak.

Hulljon friss rügy is, hulljon dús virág - raj;
a sebekből új hajtás tör ki, és
ki baltás küzd meg ennyi izmos ággal?

Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik; növekvő csodáim
már az egész láthatárt beborítják.

...gondolat....


''Nem kell tudnod,
mik várnak rád.

Legigazabb lényed vezet
és bárhová irányít,
ott van dolgod!''
R. Bach

Tasnádi Bernadett: Mikor velem vagy


Mikor velem vagy, megszűnik minden
A lét, a tér, a lélegzetem…
Csak az idő száguld, siet
Megállítanám, de nem lehet

Mikor velem vagy, felgyorsul, elrohan
Mintha játszana velem
S közben rájövök, Melletted
Minden más milyen jelentéktelen…

2010. február 23., kedd

A legnehezebb mutatvány


Sokszor mondjuk is "gödörben vagyok". Ez a holtpont. A mélypont. Amikor meghal a remény. Nincs tovább ! Ha itt, a nincsben, az ürességben, a "padlón" nem veszíted el magad, egy új életre támadhatsz föl. Ha átlendültél a semmin, a sötéten, a "mindennek végén": felragyog a napod! A holtpont után ugyanis az ember föltámad. És új életet kezd. Elmúlik a fáradtsága, a halálos kimerültsége, és újult erővel megy tovább. Ez a gödör lélektana. De bele is lehet veszni. Ott is lehet maradni. Föl is lehet adni, végleg. Rajtad múlik. A holtponton való átlendülés a legnehezebb mutatvány.
Müller Péter

Alexis Carrel: Márvány és szobrász


“A fejlődéshez az embernek újra kell alkotnia önmagát, és nem alkothatja újra önmagát szenvedés nélkül. Mert ő a márvány és a szobrász egyaránt.”

Márai Sándor :Az utak


Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.
Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.
Nemcsak mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.

Wass Albert: Tavasz-várás


Érzed? Jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna dal,
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér...
Ha jönne már...
ugye testvér, megálmodod mi lenne?...
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe...

Te csak legyél, aki vagy


" A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk."
(Richard Bach )

2010. február 22., hétfő

Ne menj a romok közé!


…Ne menj a romok közé! – tanácsolta az angyal. A romok között a múlt szelleme haldoklik. Köszönj el tőle véglegesen! A múlt haldokló szelleme életerőt keres, és ez nem lehet más, mint a te hited. A te hited az ő örök életében, örök jelenvalóságában. Te már rég elmentél a Földről, de ő még mindig – a te hitedből táplálkozva – ott fog keringeni, s embert keres magának, aki befogadja: egykori szerelmedet, barátodat, gyerekedet vagy egy írót, festőt, költőt, tudóst, akit megihletett az életed vagy valamelyik műved.
Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltat! Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet. Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, ami megaláz.
/Popper Péter/

A fény harcosai


A fény harcosai gyakran kérdezik maguktól: "Mit keresek én itt?" Nagyon gyakran úgy érzik, hogy az életüknek nincs értelme. Épp ezért a fény harcosai. Mert követnek el hibákat. Mert tesznek fel kérdéseket. Mert mindig keresik a dolgok értelmét. És végül meg fogják találni.


A fény harcosai vagyunk. A bennünk lakozó szeretet és akarat erejével meg tudjuk változtatni a sorsunkat, és sok más ember sorsát.


A fény harcosa döntéseket hoz. Szabad a lelke, mint a felhők az égen, de az álma iránt elkötelezett.
/Paulo Coelho/

A próbatételek


A próbatételek néha nehezebbek, mint ahogy képzeltük. A tanuláshoz azonban elengedhetetlenek, és mindegyik közelebb visz az álmaink megvalósításához.
/Coelho/

Ahogy itt jár-kél


Ahogy itt jár-kél, szép, miként

a csillagtüzes éjszaka;

fénybe árnyat és árnyba fényt

szűr arca, szeme, mosolya:

oly szelíden ragyog felénk,

ahogy a vad nappal soha.

Egy sugár még, egy árnyat el, -

s a fele báj nem volna itt,

a varázs, mely arcán tüzel

s belengi holló-fürtjeit

a drága fej körül, amely

égi eszmékről álmodik.

S mi ajkán s homlokán lebeg,

az a pír, az az eleven,

s az a derű a szeretet

munkáját zengi édesen:

földi jóságot és szívet,

melyben tiszta a szerelem.

/Byron/

A világról


"És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és
a csillagoknak, a hüllőknek és Leonardo da Vincinek,a Golf-áramnak és
a maláj nőknek, a földrengésnek és Lao-cénak. Mindenhez közöd volt,
egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad
vissza. Ez egészen biztos." /Márai Sándor/

Hab-puha álom


Szállongás….
apró, pelyhes fehérség, hab-puha álom…
szürke ég alatt takaró: paplan alszik a tájon.

Csend mesél…
néma hegyekkel feleselnek a rétek.
Nincs már menekvés. A tél hercegei ideértek.

Csillogás…
kusza gallyakon csak a fagy dere csipkés.
Jó a melegben. Friss tea gőzöl, átölel égi derengés…

Meghittség…
díszes fenyőket körül ülnek a népek,
ünnepi éjen égi és földi szájról szárnyal az ének.

/Harcos Katalin/

Szeretlek kedvesem


Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Szeretem azt a kis
Könnyü termetedet,
Fekete hajadat,
Fehér homlokodat,
Sötét szemeidet,
Piros orcáidat,
Azt az édes ajkat,
Azt a lágy kis kezet,
Melynek érintése
Magában élvezet,
Szeretem lelkednek
Magas repülését,
Szeretem szivednek
Tengerszem-mélységét
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod,
S könnyeid egyaránt,
Szeretem erényid
Tiszta sugárzását
Szeretem hibáid
Napfogyatkozását,
Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Amint embernek csak
Szeretnie lehet.
Kívüled rám nézve
Nincs élet nincs világ,
Te szövődöl minden
Gondolatomon át,
Te vagy érzeményem
Mind alva, mind ébren,
Te hangzol szívemnek
Minden verésében,
Lemondanék minden
Dicsőségrül érted
S megszereznék
Minden dicsőséget,
Nekem nincsen vágyam,
Nincsen akaratom,
Mert amit te akarsz
Én is azt akarom,
Nincs az az áldazat,
Mely kicsiny ne lenne
Éreted hogyha te
Örömet lelsz benne,
S nincs csekélység, ami
Gyötrelmesen sért,
Hogyha te fájlalod
Annak veszteségét,
Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Mint ember még soha,
Sohasem szeretett!
Oly nagyon szeretlek,
Hogy majd belehalok,
Égy személyben minden,
De mindened vagyok,
Aki csak szerethet,
Aki csak él érted:
Férjed, fiad, atyád,
Szeretőd, testvéred,
És egy személybe te
Vagy mindenem nekem:
Lányom, anyám, húgom,
Szeretőm, hitvesem!
Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Örült szerelemmel!...
És ha mindezért jár
Díj avagy dicséret,
Nem engem illet az,
Egyedül csak téged,
A dicséretet és
Díjat te érdemled,
Mert tőled tanultam
Én e nagy szerelmet!

/Petőfi/

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek


Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

Móra Ferenc: Rózsák mellé


Ha én lehetnék az idő,
de jó is lenne néked!
én téged, szépséges szivem,
szépséged teljességiben
jaj, hogy megőrzenélek!

Ha én lehetnék az idő,
fejed fölött megállnák,
hogy nyarad sohse múljon el,
hogy hozzád sohse jusson el
az ősz, a tél, az árnyék.

Ha én lehetnék az idő,
virág virágra kelne,
ahol a lábad földet ér
s az örök ifjúságodér’
mind téged írigyelne.

Ha én lehetnék az idő,
ó, éltem rózsaszála,
tisztán, fehéren és üdén
röpítenélek által én
a halhatatlanságba!

Titkos vallomás


"Minden sötét éjjel álmodok egy fényes, új életet,
egy szebb és jobb Holnapot, melyben veled ébredek,
melyben nem csak a lélegzetvételből tudom, hogy létezek."

A múlt nem a tied....


A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle.
Gárdonyi Géza

Aki a szívével lát.


"Aki a szívével lát...az több száz év múlva is, új sorsban és új testi formában is felismeri azt, akit egyszer már meglátott a szívével. Ismerős lesz számára."

"Amikor egymást szerető emberek egy új életben találkoznak, akár évszázadok múlva is az első benyomás,amit éreznek és gondolnak, hogy én ismerem őt!"

/Müller Péter/

2010. február 21., vasárnap

Hazatérés


Egy teendőnk van életünk során: félrelibbenteni a fátylat, és felismerni mögötte rejtőző tiszta arcunkat.

Az egyetlen valóság a "boldognak lenni" stabilitása.
Másra törekednünk nem is kell.
Cs.Szabó Virág

Yoriko, élő varázs


Napsütötte tájakon, árnyas fenyők alatt,
Emlékeim álmodó mezején,zen teaház,
Századokkal ezelőtti illatok dalolnak
Róla,mozdulatai máig élő varázs.

Mélybarna szemei,lótusz lépteinek hangja,
Ragyogása, gyöngy ujjai életre keltik
A szamiszen húrjait, Yoriko szama
Istenek szépségével a jelenben virágzik.

/Viktor/

Beteljesülés


Messziről jövök, az ébredés
Lassú évei mögöttem.
Számtalan sors,név az emlékezés
Ősi, ködös homályába vész…

Egy érintés, egy mosoly, mi átal jött
Az életek zajló jégárján.
Ki megszületett, az idők kezdete előtt,
Nyugovóra tér végül, örök Kedvese karján.

/Viktor/