2010. június 30., szerda
.....mesék......
Vannak mesék, amik sosem érnek véget. Bennünk is, közöttünk is történnek tovább. Vannak mesék, -- igen, vannak. Vannak, amíg csak gondolkozunk, amíg hiszünk, amíg remélünk, amíg szeretünk. Örök mesék. Éltető mesék. Az ember meséi"
(Pintér László)
....gubancok.....
Rúzsa Magdi: Ederlezi
Szabad az.....
és mindent maga mögött hagyni - anélkül, hogy visszanézne.
Aki képes Igent mondani.
/Dag Hammarskjöld/
...gondolat....
Álmunk valóra válik
Álmunk valóra válik,
A nap közel,
Isten s ember előtt,
Lelkem átölel,
Lelked átölel.
Utunk, szívünk örökre egybeforr,
Ujjong a násznép, örvend a jelenkor!
Boldog istenek az égben,
Lépteink nyomán tengernyi virág,
Szárnyalunk nászunk mezején,
Örvend ki lát,
Szemekben meghatottság
Tündöklik,
S álomba ringat a világ.
/Viktor/
2010. június 29., kedd
Falu Tamás:Szavam
Szavam selyemmé lágyul,
Hogy válladat befedje.
Szavam csónakká mélyül,
Hogy ringatózhass benne.
Szavam virággá nyílik,
Hogy szíved fölé tűzzed
És legyezővé hajlik,
Hogy unalmad elűzzed.
Szavam balzsammá olvad,
Hogy ami fáj, ne fájjon,
S mint hintó áll elébed,
Hogy lelked beleszálljon.
Szavam keleten jő fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.
Szavam csókká parázsul,
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.
Hatházi Áron :Ha szellővé
2010. június 28., hétfő
Életem, sorsom
2010. június 25., péntek
...gondolat....
A nő....
......valaki megérintett......
Én azért születtem, hogy téged szeresselek...
"Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy téged szeresselek...
Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,
az utolsó dobbanás is a tiéd lesz kedvesem.
Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy téged szeresselek.
S csak annyit ér az életem,
amennyi boldogságot adsz te nekem.
Azt adom, mi legnagyobb-
a szívemet, mely útra kelt és felkutatta tiedet.
Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem
Én veled leszek Te leszel a mindenem."
(Goethe)
...gondolatok....
"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak
mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet,
aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt."
Wass Albert
Kurt Tepperwein: A te életutad
Senki nem ismeri az utat, amely előtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton,
és nem is fog más járni rajta, mert ez a te utad.
Olyan egyedülálló,
mint amilyen egyedülálló te vagy.
Igen, egyedülálló vagy,
és különleges,
egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:
ez a te igazi rendeltetésed.
Menj hát az utadon,
menj azon az egyedülálló módon,
amely csak a tiéd, de ne próbálj meg mielőbb célba érni.
Mert nincsen cél.
Maga az út a cél,
a cél csak az út vége, és egy új út kezdete.
Élvezd hát utadat,
a te egyedülálló, csodálatos életutad.
Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon,
és ha készen állsz, engedd, hogy belső mestered vezessen.
Életed egyedülálló melódiáját
ekképpen fogod egyre tisztábban hallani magadban.
És énekelj!
Mert minden a te örömödre teremtetett.
Az egész teremtés éretted van!
...gondolat....
Göbölyös N. László: Veled
behatolni a hangok
puha
páncéljába
mezítláb járni
a jókedv
játékos jégmezején
átitatódni
írástudatlan
istenekkel
végigsiklani
az ábrándok
szülőcsatornáján
nézni napról napra
hogy tollászkodik
a smaragd
tavasz
kidübörögni
otthonunkból
minden balsejtelmet
lehajolni a kőért
mert a miénk akar
lenni
megkóstolni
az áprilisi zápor
illatos zaját
megidézni orgona-zengéssel
a katedrálisok
kőfaragó-kórusát
vibrálni mint bőrünk
alatt a zenélő
Emlékezet
kitágulni mint friss
oxigéntől tüdőnkben
az erek
átszőni keresztül-kasul
a Földet mint
az ezeréves Gyökerek
Veled
2010. június 22., kedd
Kovács Erika: aludj
aludj
míg én csendes szavakat
gyűjtök neked
most lelkem is lábujjhegyen jár
aludj csak
halkan súgom füledbe
hogy olyan jó lenne
elmerülni benned
egy szelíd szédülésben
talán szíved fölött
piciny menedékben
s lélegzetet venni belőled
majd hagyni
hogy hallgass belém
utána álmaidban elbújva
hozzád csitulni
és elálmodni azt az éjszakát
amikor szerelmeddé csókoltál
aludj...
Balázs-Danó Tímea: Ki nem mondott szavak
Kovács Erika: Csak ölelj át...
Összeolvadnál-e velem
a selymes fű rejtelmében?
Hajolnál-e rám,
hogy érezd bőröm illatát?
Szeretnéd-e látni szememben
mindig a vad tüzet,
és letennéd-e
szívembe szerelmed?
Akarod-e, hogy sóhajom
érted szálljon?
Lennél-e velem
akkor is
ha már nem bírom,
és szemeimmel hiányod sírom?
Amikor kócosan lézengek
körbe magamon,
vagy ha csak a Világ fáj nagyon?
Akkor is akarod?
Csókolnál-e napfényt lelkemre
esős időben,
és kucoroghatnék-e az öledbe,
ha félek a sötétben?
És mondd, elvinnél-e
az ismeretlen Végtelenbe, Kedvesem?
Ne válaszolj, kérlek...
...csak ölelj át Magaddal,
és hagyd, hogy higgyem: ...
egyszer fogom tudni, hol is az a Végtelen...
2010. június 21., hétfő
Kormányos Sándor :A mi csendünk
Mezey Katalin:A lélek néha
2010. június 20., vasárnap
Szabolcsi Zsóka :Dal
Szabó Katalin :Csak nekem...
Csendben rejtőznek bennem a gondolatok,
Halk zene szól ... érintésed nyomot hagyott,
Érzem kezed melegét, lelkem simogatja
A mozdulat, most kellemesen tétova
Minden pillanat.
Nem tudom, mi ez a dobbanás, de hagyom,
Hadd áradjon, mit szeretnél ... befogadom
Minden szavad lelkem mélyéig hatol
S tekinteted: mintha belémlátnál ... zakatol
A szív...
Várom újra és újra a kedves fényt,
Érezni vágyom a furcsa remegést,
Mi megbújik halkan, merengve bennem,
Egy-egy piciny gondolat száll szívedbe
Tőlem...
Csendes titokként áthat a mély,
Minden pillanat kedves érintés.
Önző létem némán kiabálja:
Hadd maradjon meg varázsa
Csak nekem...
2010. június 18., péntek
Török József :Szeretnék csend lenni
Sárhelyi Erika: Erőtlenül
Pihepuha lazaság ez az este.
Az éjszaka teste melegen ölel körül,
s valami nyugalom, valami lomha
fáradtság vesz rajtam erőt,
mintha minden izmom, csontom,
minden molekulám
egyszerre akarna elpihenni.
Leteszem a ruhám.
Hagyom, hogy a párna hűvöse zakatoló gondolataimat is lecsendesítse.
Csak fekszem ernyedten,
szárnyaszegetten,
mint valami fészkére visszaszálló madár,
ki már ereje végén jár.
Fejem szárnyam alá rejtem,
S hogy ez is csak egy nap volt
- elfelejtem.
Maradj velem.....
Amikor vége az utolsó dalnak is,
Az utolsó hang is szétfoszlott már,
Magányos tárgyak, az elhagyott színpadon,
Fölborult székek, és konok homály.
Papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt,
Ki mondja meg, a dalaimból mennyi marad?
Maradj velem, segíts nekem,
Vigyél haza, fogd a kezem,
Szeress nagyon, fáradt vagyok,
S nehéz a szívem.
Vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
Hogy szebb lesz a holnap! Mondd, hogy lehet...
Mondd, hogy lehet,
Ha nem is tudod, hogy hiszek neked.
Amikor vége, az utolsó dalnak is
És a varázslat szétfoszlott már,
Mi lesz veled, egyedül hagy a zajos tömeg,
Sebzett vagy, és te sem tudod, hol a helyed.
(Balázs Fecó)
Tisztának lenni.....
2010. június 15., kedd
Hová tűnik a fájdalom?
Hová tűnik a fájdalom? Elpárolog? Fölszívódik? Vagy ott áll lesben valahol egy sötét szögletben, és csak a pillanatot várja, hogy felbukkanjon. Hová lesz? A leghihetőbb, hogy bennünk marad. Itt van, láthatatlanul. Elnyúlik, elterül, nincs is. Nem érzünk a jelenlétéből ilyenkor semmit. Pedig biztosan itt ólálkodik. Hogyan tudna másképp, ha akar, egy másodperc tört része alatt elhatalmasodni rajtunk?
Hogyan tudna rögtön és azonnal úgy fájni?
/Schäffer Erzsébet/
Érints meg...
Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.
Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre.
Ne ez a bolygó legyen.
Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.
Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok.
Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.
Elment a nap,
ahogy mindig szokott.
De túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész,
az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.
/Balázs Fecó/
......nőből vagyok.....
.....él a lelked.....
Szepes Mária: Viszontlátás
2010. június 14., hétfő
A világ tükre
Erőt merítek a homályból,
A világ múlt érzéseiből,
Fényből áradó szövedék
Pillanatok áradásaiból.
Személytelen erőt.
Tükörként fénylek, beszívom
A régvolt árnyakat,
Létem végtelenül szétterül
Az időtlenség tértelen síkjain.
A Világ tükre lettem,
Forrás, tó-tenger, folyó-patak,
Áradás.
Áldás a fény felé,
Homály fényű álmodás,
Harcom feladva, ember már
Nem vagyok,
Küzdöttek értem ördögök,
Küzdöttek értem angyalok.
A Világ tükre vagyok.
Átal estem éjjelen, túlragyogtam nappalon,
Megállt a pillanat,
A köddé vált idő, már nem szalad.
Az Út nyitva áll, nem választhatok,
Nincs mélység, nincs magasság,
A Világ tükre vagyok.
/Viktor/
Igézve álltam.....
Magamban hordom a szívedet.....
...gondolat....
Szekeres Adrien: Ölelj át
S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád
Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt leszel
S hogy mellettem ébredsz fel
Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák
S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád
Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt maradsz
S hogy véget ért a harc......
PIRAMIS: AJÁNDÉK
Tél volt hó esett És jöttek az ünnepek
Arra gondoltam mit is adhatnék neked
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok.
Minden gazdagságom hangok és szavak
Néhány általuk kimondott gondolat
Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!.....
...gondolat....
Kötelékek....
2010. június 13., vasárnap
Minek nevezzelek.....
Az ember lelke
2010. június 10., csütörtök
Tatiosz: A szív törvénye
„Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet, annak eszköze: az emberség.”
Kornis Mihály: Vígasztalások könyve
Ha álmodsz az csodálatos...
Az álom magában véve gyógyít.
Ő a mi valónk titokzatos működésének ráadásszerű ajándéka.
Nem kell tudnod miről szól, akkor is segít.
Olyan, mint a mesékben a varázsszerszám: még ha nem érted is, mire való, időben veled lesz. Különben is: a fontos álom újra jön.
Újra, meg újra, míg fel nem fogod, mit akar mondani. Ami a beszélni tanuló csecsemőnek az anyai szó, az a felnőtt embernek az álom.
Súgnak odaföntről.
...gondolat....
„A nő szépsége nem az arcápolásból ered, hanem a lelkéből tükröződik.
Az a törődés, amit szerető szívvel ad és a szenvedély amit mutat.”
/Audrey Hepburn/
2010. június 9., szerda
Szabolcsi Erzsébet: Együtt
Ne hagyd.....
„Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tiéd.”
/ Ayn Rand /