Hová tűnik a fájdalom? Elpárolog? Fölszívódik? Vagy ott áll lesben valahol egy sötét szögletben, és csak a pillanatot várja, hogy felbukkanjon. Hová lesz? A leghihetőbb, hogy bennünk marad. Itt van, láthatatlanul. Elnyúlik, elterül, nincs is. Nem érzünk a jelenlétéből ilyenkor semmit. Pedig biztosan itt ólálkodik. Hogyan tudna másképp, ha akar, egy másodperc tört része alatt elhatalmasodni rajtunk?
Hogyan tudna rögtön és azonnal úgy fájni?
/Schäffer Erzsébet/
1 megjegyzés:
A fájdalom bennünk marad. Fizikailag az izmokban tárolódik, görcsös feszülésként. Szellemileg részünkké válik, még értő figyelemmel nem tekintünk rá, s át nem alakul a mindenütt jelenlévő Erővé.
Megjegyzés küldése