Kovács Erika: aludj
aludj
míg én csendes szavakat
gyűjtök neked
most lelkem is lábujjhegyen jár
aludj csak
halkan súgom füledbe
hogy olyan jó lenneelmerülni benned
egy szelíd szédülésben
talán szíved fölött
piciny menedékben
s lélegzetet venni belőled
majd hagyni
hogy hallgass belém
utána álmaidban elbújva
hozzád csitulni
és elálmodni azt az éjszakát
amikor szerelmeddé csókoltálaludj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése