....a holnapi nappal véget ér az életemben egy korszak...egy három éven át tartó nagyon fontos korszak....lezárul valami és elkezdődik valami új...sok gondolat kavarog bennem az elmúlt évekről...sok minden történt, új emberek, új érzések, új lehetőségek, mosoly, könnyek, bánat és boldogság, fönt és lent....nagyon sokat tanultam az elmúlt évekből...sok dolgot viszek magammal....fontos dolgokat....megtaláltam az utamat tudom merre tartok, mit akarok és már nem egyedül megyek tovább....kéz a kézben együtt megyünk az úton....ez már a mi kettőnk útja....és bármi is történik ezen az úton haladunk tovább együtt örökre....köszönöm hogy az elmúlt hetekben, hónapokban mellettem voltál, segítettél, támogattál...tudom hogy mindig mindenben számíthatok rád...nélküled nem sikerült volna...."Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak
mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet,
aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt."
Wass Albert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése