
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
Tóth Árpád
3 megjegyzés:
Nagyon szép vers!
Gratu az új külsődhöz:)
Köszönöm...örülök hogy tetszik...:):)
Szép...
Megjegyzés küldése