2010. június 14., hétfő

Igézve álltam.....
























Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek
-
Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!

Tóth Árpád

3 megjegyzés:

Lili írta...

Nagyon szép vers!

Gratu az új külsődhöz:)

KATA írta...

Köszönöm...örülök hogy tetszik...:):)

zsedely írta...

Szép...