HEIDINEK...ÉN IS TOVÁBB ADOM 7 EMBERNEK...ÉS ÉN IS MEGPRÓBÁLOM BETARTANI A JÁTÉKSZABÁLYOKAT... KÖSZÖNÖM HEIDI
A SZABÁLYOK:
1. Meg kell köszönni a díjat, attól akitől kaptam. 2. A logót ki kell tenni a blogba. 3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam. 4. Írnom kell magamról 7 dolgot. 5. Tovább kell adnom 7 embernek. 6. Be kell linkelnem őket. 7. Megjegyzést kell hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
7 DOLOG MAGAMRÓL...HÚÚÚÚ HA ÍGY BELEGONDOLOK EZ NEM IS OLYAN KÖNNYŰ...DE AZÉRT MEGPRÓBÁLOM...:D:D
1. A LEGFONTOSABBAK AZ ÉLETEMBEN A GYERMEKEIM ÉS A KEDVESEM:):) 2. SZERETEK BLOGOT ÍRNI 3. SZERETEM AZ APRÓ CSODÁKAT AZ ÉLETBEN 4. SZERETEK NÉHA ELVONULNI A VILÁG ELŐL..CSAK ÉN ÉS A GONDOLATAIM... 5. NAGYON ÉRZÉKENY VAGYOK..NÉHA TÚLSÁGOSAN IS... 6. SZERETEM A KEDVESEM VERSEIT OLVASNI... 7. VOLT IDŐ MIKOR ELVESZTETTEM A MOSOLYOMAT...DE MEGTALÁLTAM...:):)
Majd egyszer szavak nélkül: ha a pillantások zenélnek, ha a kezek beszélnek, ha a száj csók-tüzű öröme dalol, ha ódává nemesülnek a simogatások, testünk határa egymáshoz simul, vágyunk ritmusa vérünkben dobol... valahol, bárhol, egyszer, szavak nélkül, valamikor...
Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd. Csernus Imre
Ne feledkezz meg a színes kövecskéről, amit az út elején a kezedbe nyomtam, és ami csak a tiéd. Tőlem kaptad, hogy mindig tudd, ki vagy. Azért adtam a követ, mert az nem romlik el soha. Bele van írva az üzenetem, varázshatalmad titkos jelmondata. Szorítsd, és őrizd a markodban! Akármi történik veled, a varázskő megment téged minden bajtól, veszedelemtől. Ha megérted, mi van beleírva. Müller Péter
Ha szeretlek, meglátom benned azt, akit te is csak ritkán látsz. Ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem, melyekről én magam sem tudtam. Müller Péter
A lelked nehéz, az életed is nehéz, de fölfedezed, hogy szárnyaid vannak! Lassan megrebbented őket, elkezded mozgatni, egyre gyorsabban, és merészebben mozgatni - és fölszállsz! És elhagyod a földet, mocsarat, és minden bánatot, gondot, nehézséget. És szállsz! Repülsz! Tiéd a kék ég. És a csillagos ég. A végtelenség... Nem köt semmi. Sem a saját lelked, sem egy vesztébe rohanó világ, sem egy beteg társadalom gondja. Szabad vagyok - ez öröm. És ami még csodálatosabb érzés: végre hazataláltál! Müller Péter
...ha elmondhatnám, hogy néha nem akarok mást, csak csendesen szeretni, meztelen lelkedhez bújni és a bennünk felsíró sebeket szótlan, de borzongásig ölelni, szívverésed mellemen érezni és túlcsordulni gyönyört érintve tenyeredben
"Bolond az, aki a saját világában él. (...) Én bolond akarok maradni és úgy akarom élni az életem, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják." Paulo Coelho: Veronika meg akar halni (részlet)
Veled álmodom, Veled ébredem, Az élet egy Veled, életed egy velem, Fogom két kezed, fogod két kezem, Az öröklét csak Veled szép, Akarom, örökké így legyen, Veled álmodom, Veled ébredem.
"Az ember könnyen megjegyzi, ki bántotta meg. Sokkal nehezebb -és sokkal szeretettelibb- azt felidézni, mit tanult abból, hogy túlélte ezt a bántást és hogy továbblépett." (Stephanie Dowrick)
"Ó, a vigasz - a kimondhatatlan vigasz, melyet a másik ember által nyújtott biztonság ad -, amikor nem kell mérlegelnünk szavainkat, gondolatainkat, kiönthetjük szívünket, a pelyvát és a magot egyaránt; tudván, hogy a hűséges kéz szétválogatja őket, megtartja azt, ami fontos, s a többit a jóság leheletével elfújja." (Dinah Maria Mulock Craik)
“Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! ...A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: „Vétkeztél.” Vagy: „Jól van.” A többi köd, füst, semmiség.” Márai Sándor
Új életem kezdetén Hamvaiba porladt az Én. Kísértetváros álmos utcáin Csak az Ember él. Szemébe néztem apámnak Ki volt… Élő tekintetem tükrözte holt. Jajszavuk messze már, Szemükben sivár gyász, halál, Kedvesem Haza vár, Vele vagyok Egy, ki él, Tőle fakad az élet, S élete lettem én.
Megérkeztem ide, annyi út után, Mögöttem maradt a semmi, Híd, gyökér, emlék, messze már, Nincs többé dilemma, maradni, Menni, s a szellem, mi bennem él, Egyszer majd itt pihen, délen, A Drávában elsimul, aludni tér, Lábnyomom mossa ár, emlékem Szétfújja szerte szél, hallgat a mély.