2010. február 22., hétfő

Móra Ferenc: Rózsák mellé


Ha én lehetnék az idő,
de jó is lenne néked!
én téged, szépséges szivem,
szépséged teljességiben
jaj, hogy megőrzenélek!

Ha én lehetnék az idő,
fejed fölött megállnák,
hogy nyarad sohse múljon el,
hogy hozzád sohse jusson el
az ősz, a tél, az árnyék.

Ha én lehetnék az idő,
virág virágra kelne,
ahol a lábad földet ér
s az örök ifjúságodér’
mind téged írigyelne.

Ha én lehetnék az idő,
ó, éltem rózsaszála,
tisztán, fehéren és üdén
röpítenélek által én
a halhatatlanságba!

Titkos vallomás


"Minden sötét éjjel álmodok egy fényes, új életet,
egy szebb és jobb Holnapot, melyben veled ébredek,
melyben nem csak a lélegzetvételből tudom, hogy létezek."

A múlt nem a tied....


A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle.
Gárdonyi Géza

Aki a szívével lát.


"Aki a szívével lát...az több száz év múlva is, új sorsban és új testi formában is felismeri azt, akit egyszer már meglátott a szívével. Ismerős lesz számára."

"Amikor egymást szerető emberek egy új életben találkoznak, akár évszázadok múlva is az első benyomás,amit éreznek és gondolnak, hogy én ismerem őt!"

/Müller Péter/

2010. február 21., vasárnap

Hazatérés


Egy teendőnk van életünk során: félrelibbenteni a fátylat, és felismerni mögötte rejtőző tiszta arcunkat.

Az egyetlen valóság a "boldognak lenni" stabilitása.
Másra törekednünk nem is kell.
Cs.Szabó Virág

Yoriko, élő varázs


Napsütötte tájakon, árnyas fenyők alatt,
Emlékeim álmodó mezején,zen teaház,
Századokkal ezelőtti illatok dalolnak
Róla,mozdulatai máig élő varázs.

Mélybarna szemei,lótusz lépteinek hangja,
Ragyogása, gyöngy ujjai életre keltik
A szamiszen húrjait, Yoriko szama
Istenek szépségével a jelenben virágzik.

/Viktor/

Beteljesülés


Messziről jövök, az ébredés
Lassú évei mögöttem.
Számtalan sors,név az emlékezés
Ősi, ködös homályába vész…

Egy érintés, egy mosoly, mi átal jött
Az életek zajló jégárján.
Ki megszületett, az idők kezdete előtt,
Nyugovóra tér végül, örök Kedvese karján.

/Viktor/