Konyhába lépve
Szőrmók cicám üdvözöl
Dorombol az éj
/Viktor/
Angyali kéz érintése simítja
Homlokom barázda ősz ráncait,
Nyolc évszázadnyi szenvedés,
Akasztja szegre rozsdás láncait.
Ódon puszták, zord hegyek illata,
Vad csaták emléke messze él,
Ősöreg szívem életfáján zölden
Virít az új kezdet, fényes remény.
Mázsányi súly az idők terhe,
Mögöttem tengernyi lélekhatár,
S mi előttem áll még, a végtelen,
Oltalmat nyújtó, otthonmelegű nyár.
/Viktor/
Áldott a név, mely Téged illet,
Áldott a nap, mikor megszülettél,
Áldott istenek, hoztak világra minket,
Áldott a perc, mert szívünk egybekél.
/Viktor/
Míg ebédem fő
Nyugodtan pihenhetek
Cicák őrzik azt
/Viktor/
Szőrös, bundás istenségek
Cicabőrben, körém gyűlnek,
Népszerű vagyok, hogy lehet?
Ebédemhez húst szeletelek.
/Viktor/
Ébren álmodó
Szemeim tükörfénye
Csókodra vágyik
/Viktor/
Csöpp festő vagyok
Álmunk életvászonra
Hullik szüntelen
/Viktor/
Erőm Benned él
Minden út hozzád vezet
Hangod csilingel
/Viktor/
Iker lelkeink
Összefonódva egyé
Idők végéig
/Viktor/
Felemelsz magad
Mellé, végtelen égig
Fényed körébe
/Viktor/
Oly sok év után
Utam végén kezdődik
Életem Veled
/Viktor/
Éltető ölelésedben ringatózom
Csendesen, olvadok bársony
Puha teljességed lágy ölén,
Hozzád bújok s mint tiszta csermely
Csobogása, andalít tündér dallamod.
/Viktor/