"Az ember egész földi létének lényege a Másik Fél keresése.
Nem számít, ha valaki a tudás, a pénz,
vagy a hatalom hajszolása mögé bújik.
Akármit ér is el, nem lesz tökéletes,
ha közben nem talál rá a Másik Felére."
(Paulo Coelho: Brida)

Neked adom teljességem

Távoli tájakon,múló köveken,
Lépteim nyomot hagynak
A holt idő szellem tengerén.

Jártam kósza bárány fellegeken,
Fényét csodáltam a Holdnak,
Míg nem maradt más, csak remény…

Álmaim várnak túl a Mecseken,
Illatát érzem a jövendő nyárnak,
Otthonra lelünk egymásban,te meg én.

Rád találtam,újra, a végtelen
Élet boldog napjai várnak,
Neked adom teljességem Szívecském!

/Viktor/

Oly régóta vártalak

Oly régóta vártalak,
Keletről nyugatra sodortak
A múló évszázadok.
Lelkünk selyemfonala
Sértetlen maradt,jöttél
Velem, jöttem Veled,
Lépteink az egyetlen hosszú
Álom lépteit figyelik,
Cseresznyevirágzástól augusztusi
Nyárutóig, egybeforrva,
Az idők végezetéig,
Egyek vagyunk immár.

/Viktor/

Fodor Ákos: ÉJSZAKA

a friss ablaküvegek is
saját szobádat tükrözik:
befelé nyílnak, mint az álmok
- mutatva, mekkora a világod

- Csak egy világ van – felelte a leány halkan – s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak, és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól többé.
Wass Albert

Hazatértem

Ablakom alatt elsuhanó autók zajában
Hallom mosolyod, lelked tengerében
Lobogok, hófehér paplan felhők felett.
Szerelmünk tüze élő lobogás, mély nyugalom,
Egy a világ, hazatértem, otthont benned lelek.

/Viktor/

Hangod bársonyán

Hangod bársonyán
Ringatózom csendesen
Kezed kezemben

/Viktor/

Haiku Szívecskémnek

Kimonód suhogása
Cseresznye virág
Szívecskémről álmodom

/Viktor/

Dereng az alkony a horizonton
vörös fényt vet a lemenő nap

Szárnyaló lelkem indul hozzád
az érkező este függönyén át

a hold, s a csillagok égi útján
tündérszárnyakon szállnak a csodák

Szomorúfűz

Együtt

Múló napok, hóban szunnyadó reggelek,
A hajnalok csillagfénye Téged idéz.
Hangod átszűrődik az éjjel álmain,
Érintésed,csókod ajkamon, s a kéz,
Csöpp kezed elsimítja a felhőket
Töprengő jelenem sóvár perceiről.

Rád vágyom, a pillanatok egyé válnak,
Nincs már én, mi megmarad a mában.
Tükörbe nézve Téged látlak,
Szíved fénye visszhangzik a retinámon,
S álmunk-vágyunk egy felé tart már örökké,
Együtt megyünk, sárgaköves úton, a csodák földjére.

/Viktor/

"A „felébredés pillanata” az, amikor tudatosul bennünk,


hogy nem kaphatunk másoktól önbizalmat,


ezt csak mi tudjuk önmagunkban kialakítani!"

"Minden ember egy sziget,amelyet csak akkor köthet össze híd más szigetekkel, ha akar és tud önmaga lenni..." /Carl R. Rogers/