Jó ez a csend.

Kívül is, belül is.

Magányos magamba nézés a szoba sarkában,

a meleg szobában.

Kavarognak a gondolatok.

Utat engedek nekik.

Szárnyalljatok, keressetek, találjatok!

Becsukom a szemem, hogy könnyebb legyen,

hogy gyorsabban repülhessenek,

több mindent láthassanak.

A lét határán vagyok, a való világ zajai ide már nem érnek el.

Rám talál a bizonytalanság,

de nem adok zöld jelzést, de nem ám))

Így elsomfordál.

Kiürül a fejem, csak az az édes semmittevés járja át az ereimet,

és a gondolatok. Semmitmondó, ártatlan gondolatok.

Ezek most nem akarnak világot megváltani,

minden éhezőt megsegíteni,

minden könnyet feltörölni.

Csak vannak a lét határán...