Jakov

Polonszkij:

Este

Az alkony arany lobogása szikrázik a hamuszín égen: méyl tűz az üvegsima tenger: elhallgat a kiürülő part mentén a kolomp meg a csengő; a pásztorok éneke messzi erdőbe hal, éji magányba: ködből kisuhanva sirályraj rikácsol elő s tovavillan; - hintázik a legfeketébb szirt alján a fehér hab; a ringó ágy szendere, mint csecsemőt, úgy altatja; a harmat ezernyi gyöngyként hyiladozva - üdítve tündöklik a gesztenye lombján, s csöppjeiben remeg-izzik az alkony arany lobogása. (Szabó Lőrinc fordítása)