Mellkasodra hajtom fejem.
Két karod oltalmazón ölel.
Hallgatom a szívverésed,
Dobbanásaikra az enyém felel.
Szinte ringat a pillanat varázsa,
Most csendbe burkolódznak a szavak.
Pedig elmondanám, amit azóta érzek,
Mióta rám találtál, s én is megtaláltalak.
Megmutatnám a szürke hétköznapok,
Hogy váltak ünneppé, csak attól, hogy létezel,
De csak néma csókokkal érintem az ajkad,
S e csókokra a szád csókokkal felel.
Hangtalanul öleljük egymást,
Csak lélegzetünk zihál,
Ahogy tűzként áramol a vérben,
Az egyre jobban felkorbácsolt vágy.
Úgy érzem a részed lettem,
Csak általad létezem,
A végtelent is megnyitotta
Előttem e Szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése