Lelkünk mélyében nyílik egy szép virág,
A szeretet virága – egy hófehér rózsaág,
Ápold – és gondozd, hogy illatozzon mindig,
És kísérjen az úton, a szeretet - a sírig.
Kell egy hely a szívben, egy csendes szép zene
Hol társra lel az érzés és élhetsz majd vele,
Állunk majd a fényben, vagy boldogan megyünk,
Mert oly szép így az élet, ha mindig szeretünk.
Ne mondjátok: "Megtaláltam a léleknek útját".
Mondjátok: "Találkoztam a lélekkel, mely az én utamon jár".
Mert a lélek minden úton jár.
Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nádszál.
A lélek kibomlik, mint a megszámlálhatatlan szirmú lótuszvirág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése