Elűzöd fellegim

Az éj lassan elcsitul,

Nappali álmunk homályba

Száll, riadt gyermekként

Odvában vacog, a halál.

Búvik a mély rettenet,

Érintésed ősi varázs,

Báj, elűzöd fellegim,

Feledésbe hullt, a magány.

/Viktor/